A kanapén ülve törölgettem barátom felrepedezett
ajkait, amikből szivárgott a vér. Hideg vízbe mártottam a kendőt és újra
ajkaihoz érintettem, felszisszent.
- Annyira
csak nem fáj – ráztam meg a fejemet hitetlenkedve. Shawn csak elmosolyodott és
lilás árnyalatba burkolózott orrához kapott.
- Remélem nem
tört el – sziszegte óvatosan tapogatva az említett testrészét. – Nem akarok
krumpli orral tovább élni – nyafogta. Mikor kissé nagyobbra nyitotta a száját
újra megeredt a vére, na igen két nap alatt két ütést is bezsebelt, nem semmi
teljesítmény. – Komolyan miért mindig az ajkamat? Megértem, hogy szép, de… au –
kiáltott fel és vádlón nézett rám. Vigyorogva fertőtlenítettem le a sebet és
ölébe elhelyezkedve néztem körül a szobában.
Luke sehol, Bella zokog miközben bátyám próbálja
nyugtatgatni. Szörnyű egy látvány, hogy mindkét testvérem szomorú méghozzá a
szerelem nevű nyavalya miatt. Egy gyors csókot nyomtam Shawn ajkaira, majd
nővérem kezét megragadva vonszoltam fel a lépcsőn, Molly meglátva, hogy mire
készülök utánam vetette magát, lent hagyva a fiúkat.
Belöktem görnyedt nővéremet a szobámba és az ágyra
ültetve kezdtem kissé világosabbá varázsolni a gyönyörű szobát. Elhúztam a
függönyöket, mire mindketten felvisítottak. Megráztam a fejemet és a szöszi
mellé elhelyezkedve vártam, hogy kibökjön végre valamit rózsaszín ajkai közül.
Molly a térdeire támaszkodva meresztett rá kiskutya szemeket.
- N-ne
nézetek m-már! – fordult el durcásan. Pontosan tudtam, hogy mit érez, de ebben
az esetben akaratlanul is, de Luke-nak adtam igazat.
- Bella mi
történt? – simítottam meg a haját. Zokogva borult az ölembe és mesélte el az
egész szituációt. Innen nézve, viszont mindketten vétkesek voltak az ügyben.
Luke-nak kötelessége lett volna valami jelet adni arra, hogy szereti a
nővéremet, de nem tett semmit. Bella sajnos ezt félreértelmezte és innen
származott a galiba. Lefeküdt, vagyis csak készült lefeküdni egy sráccal.
Tenyereimbe temettem az arcomat, mikor lentről egy
hatalmas ajtó csapás jelentette azt, hogy a mi kis dühödt bikánk hazaérkezett.
A falépcső nyikorgott magabiztos léptei alatt, egyre csak közeledett, mikor
Molly kezét megragadva a fürdőbe húztam őt. Pont jókor zártam be, mert a szobám
ajtaja kitárult.
Megfagyott a levegő, éreztem a feszültség keserű
ízét a számba. Bella újra felzokogott és valamiről motyorászni kezdett, de
sajnos nem értettem semmit belőle.
- Miért
hallgatózol? – suttogta Molly ijedt fekete szemeivel az arcomat pásztázva.
- Érdekel mi
fog történni, téged ne… - de nem tudtam befejezni, mert már mellettem állva
tapasztotta fülét az ajtóra. Kuncogva követtem a példáját, szerencsére kissé
hangosabban folytatták a társalgást.
- Figyelj
Bells – Luke hangja selymes volt és lágy, az előző él elveszett már belőle,
megint az a fiú volt, akibe 12 évesen halálosan beleszerettem, vagyis a második
bátyám. – Kicsit szemét voltam, de ez nem mentség arra, amit tettél – kis
hatásszünet. -, jó kimondom, sajnálom nem kellett volna kiabálnom veled…
Megforgattam a szemeimet, mert suttogóra vették a
formát. Molly szitkozódva tapadt még jobban az ajtóra. Szemei felcsillantak és
az ajtóra mutatott.
- Szeretlek
és vegyük ezt a dolgot egy akadálynak, rendben? – hangja nagyon halk volt, de
még hallani lehetett az ajtón keresztül is.
- Köszönöm –
mondta nővérem és valami felborulhatott, mert hatalmas csörömpölés zajára
lettünk figyelmesek.
Molly értetlen tekintettel meredt rám én sem voltam
másképp. Hirtelen nyögések hangjai csapták meg a fülünket és undorodva
hátráltunk.
- Ugye nem? –
küzdöttem előkívánkozó röhögőgörcsöm ellen. Egy újabb kéjes nyögés.
- De –
kacagott fel mellettem Molly és a WC ülőkén nevetett tovább, én sem bírtam
sokáig így egy hangos röhögés szakadt fel belőlem. A földön fetrengve nevettünk
és most talán újra felhőtlenül boldog voltam. – Nem akartam elmondani, de
tegnap este rátok nyitottam, bár ne tettem volna – fogta meg a hasát,
szemeinkből már könnyek folytak. Röhögésünk kegyetlen röfögéssé alakult át és
már mindenünk fájt, de egyszerűen nem tudtunk leállni. Az ajtó hirtelen
kitárult és zilált hajú Luke és a piruló Bella tekintett ránk kissé mérgesen.
Érdekes látványt nyújthatott két lány, akik a földön
fetrengve kínlódtak egy végeláthatatlan röhögésben. Bosszúsan becsapták
mögöttünk az ajtót, ami még inkább kacagásra késztetett minket. A falnak
támaszkodva vettünk mély levegőt.
Barátnőm rám kapta a tekintetét és gonosz mosollyal
az arcán kezdte ecsetelni, hogy mikor is nyitotta ránk az ajtót. Rávetettem
magamat, de ő csak nem akarta befogni a száját, így egy fajta birkózásba
kezdtünk. Egymást taszigálva küzdöttünk, mikor az ajtó újra kitárult és fivérem
és barátom meresztgette ránk szemeit.
- Oké én nem
akarom tudni, hogy most mi is történik köztetek – hátrált ki Shawn. Dave sem
tett másként.
A nap további része a szedelőzködéssel töltöttük. A
fürdőszobában álltam hatalmas mosollyal a képemen, a mai nap csodásan alakult
eddig. Bells és Luke szerencsére kibékültek, bár a szemüveges fiú még mindig
tart egy kis távolságot. Mollyval minden a régi és ez barátommal sincs másképp.
Telefonom hirtelen megszólalt és anya képe villogott idegesítően a képernyőn.
- Szia, anya!
– köszöntem bele boldogan. Be kellett vallanom azért egy kicsit hiányzott. Megkönnyebbülten
felsóhajtott és halkan szólt bele.
- Szia,
Kicsim! Hogy vagytok? Történt valami érdekes? Bella hangja kissé rekedtes volt
– motyogta. Megmerevedtem és valami jó válaszon járt az agyam. Csak nem
mondhatom azt, hogy: „Jól vagyunk és nem történt semmi érdekes azon kívül, hogy
Shawnt kétszer is agyonverték. Bella megcsalta Luke-ot – akivel, igen járnak –
azon kívül Molly és Dave is szakított és ők is jártak, nem szuper? Látod nem
történt semmi.” Az igazság kétségkívül ez volt, de nem akartam anyura szívbajt
hozni, így angyali hanggal szóltam a telefonba.
- Velünk
minden rendben, éppen készülődünk. Bella leesett a lépcsőről és sírt ezért volt
olyan rekedt a hangja – ötlött eszembe a tökéletes ötlet.
- Igen? Hát
rendben – adta fel. Persze azonnal rájött arra, hogy hazudok, de nem tette
szóvá. – Luke és Molly, hogy van? – terelte el a témát.
- Jól.
- Látom, nem
vagy egy beszédes kedvedben – fűzte hozzá gúnyosan. – Na, mindegy akkor további
szép napot. Szeretlek, Shelly.
- Én is
téged, anya – és bontottam a vonalat.
A falnak támaszkodva néztem a tükörképemre.
Kivételesen egy kiegyensúlyozott, boldog lány nézett vissza rám. Nem gondoltam
volna, nyár elején, hogy ilyen is megtörténhet velem, hisz akkor még úgy
gondoltam Jacques a tökéletes fiú számomra, már kezdem kapizsgálni, hogy ez nem
egészen igaz. Imádtam a szőke srácot, de valamiért, ami Shawn és köztem van az
egészen más, mint az eddigi. Mintha egy eddig keresett részemet találtam volna
meg, észre sem vettem, hogy hiányzott belőlem valami, amikor nagyon is.
Mosolyogva dőltem a tükörnek.
- Köszönöm – suttogtam
halkan. Nem tudom, hogy kinek szántam a mondandómat vagy, hogy egyáltalán mit
köszöntem, csupán kikívánkozott belőlem.
Kérlek írd le a véleményedet!
Szia!
VálaszTörlésAz előző blogodról vagyok egy olvasó(Fake love).
Bevallom először nem szerettem volna belekezdeni ebbe a történetedbe,de aztán újra átgondoltam,hogy miért ne kezdjem el?(persze aztán a kíváncsiságom ismét felülkerekedett rajtam).Mondanom sem kell, nem bántam meg,nem tudom miért voltam ilyen makacs.Mivel az előző történeted nagyon magával ragadott,úgy gondoltam ez a történeted is biztosan nagyon jó,és a sejtésem be is igazolódott.Szóval nyomon fogom követni.
A szereplők ebben a történetben is nagyon rokonszenvesek,persze Jacques nem annyira.Annak ellenére,hogy ennek a történetnek teljesen más a témája,ez is nagyon jó,persze nekem a Fake love valahogy mindig közelebb húz majd.De nem fogom a két blogot összehasonlítani,hisz teljesen más téma,szemlélet,és szereplők.
A főszereplő lány számomra valahogy olyan semleges,annyira nem tudtam,átélni az érzéseit,de attól függetlenül még kedvelem,ne értsd félre.Kedvenc szereplőimmé mégis Dave és Shawn nőtte ki magát,de a többieket is teljesen a történet részének érzem.Ami nekem nagyon tetszik ebben a blogban,hogy sokat írsz a szereplők érzéseiről,mert a másik blogban az hiányoltam viszont itt ezt teljesen sikerült átadnod.
Szóval megint csak gratulálni tudok,eme írásodhoz is.
Good luck,and send a hug.
xoxo
Kriszti
Kedves Kriszti!
TörlésHát nem számítottam arra, hogy végül ide is benézek, de szörnyen hálás vagyok -ismét- amiatt, hogy hátra hagytál magad után egy jo hosszú kommentet.
Sajnálom, hogy Shelly annyira nem rokonszerves neked, ám annak, hogy Dave és Shawnt megkedvelted nagyon Örülök!
Igen a Fake Love és ez a blog egészen más témájú, de nagyon Örülök annak, hogy ez is tetszik azért! Komolyan ismétlem magamat :D
Puszil Kira!
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszik a blogod.
Csak igy tovabb.
Mar varom a folytatast😍❤
Kedves Csilla!
TörlésNagyon aranyos vagy! Köszönöm ❤ ! Sietek a résszel!
Puszil Kira!