Este indultunk el Brignolesból. Egy újabb várost
hagytunk magunk mögött, fájó szívvel néztem vissza a bézs színű házra, mely
ebben a pár napban az otthonunkat jelentette. Lehet nem telt felhőtlenül ez a
kis idő, mégis talán jobban összekovácsolt bennünket, mint eddig.
Csillagok sárgás fénye borította be az utat, egészen
úgy hatott, mintha maguk a csillagok telepedtek volna le az aszfaltra.
Elsuhantunk a zöldellő fák és Brignoles mellett. Szívesen maradtam
volna még Sophie társaságában a hangulatos kis házikóban, de mennünk kellett,
hisz már így is július közepében jártunk egyre csak közeledve ahhoz a ki nem
mondott dátumhoz. Nem értettem hova szalad ennyire az a fránya idő? Szándékosan teszi ezt velünk, szándékosan akar szétválasztani két embert, akik ennyire szeretik
egymást?
Vicces, de mindketten tudtuk, hogy valahogy így ér
véget ez az egész, ő elmegy én, pedig itt maradok darabokra zúzott szívvel. Minek
kezdtük el akkor? Nem tudom, húzott, vonzott magához és ez ellen nem tudtam mit
tenni, sodródtam az árral, amivel végül mellette kötöttem ki. Ha visszamennék
az időben ugyanígy cselekednék? Igen, nem bántam meg bármennyire is fájni fog,
ha elmegy, ez a nyár örök emlék lesz számomra.
Hátra dőltem az ülésemben, ami nem nagyon bizonyult
kényelmesnek és tovább szemléltem a kinti világot.
Hirtelen valami a vállamnak dőlt, magamban egy
hatalmasat sikkantottam, de szerencsére csak Molly volt az. Mindig elalszik az
út során, bár ez a többiekről is elmondható. A volán mögött Shawn ült, mellette
pedig Luke egy hatalmas térképpel a kezébe. Nővérem és Dave a mögöttünk elhelyezkedő
üléssoron húzták a lóbőrt. Kicsit közelebb húzódtam az ablakhoz és barátomban
kezdtem gyönyörködni, mert tényleg szemrevaló látványt nyújtott. Az utat
megvilágosító lámpák kissé sötétebbé tették, amúgy karamellás árnyalatú bőrét.
Csontjai kiugrottak a helyükről, erős vonásaival akár egy modellnek is
elmehetett volna. Hosszú pilláin megcsillant a mesterséges fény és egészen
aranyos képet mutatott magáról, izmos kezein az izmok megfeszülve tapadtak a
kormányhoz. Szemei csakis az utat lesték, de néha azért Luke-ra pillantott
utasítást várva, hogy merre forduljon. Fekete pólója teljesen testéhez simult
és a kormány fordítása közben tökéletesen lehetett látni megmozduló izmait.
Akaratlanul is eszembe jutott az az este, mikor saját kezemmel tapogathattam
meg azokat, selymes bőrét és mámorító csókját… elég! Parancsoltam magamra
idegesen takarva az arcomat, a hideg üvegnek támaszkodtam és próbáltam elűzni a
gondolataimból a meztelen barátom képét, hát nem nagyon sikerült. Arcomon már
tojást is lehetett volna sütni, miért reagál a testem így?
- Mi van
Shelly, csak nem egy forró éjszaka jutott az imént az eszedbe? – jegyezte meg
Luke, aki a visszapillantó tükörből lesett felém. Szúrósan ránéztem, de nem
sokat segített, ugyanúgy szemtelenül vigyorgott rám.
- Hagyjál
már! – förmedtem rá, arcom elé söpörve a hajamat.
- Először jót
gyönyörködtél Shawnban, majd elmerültél az emlékeidben; értem én – röhögött fel
és ekkor barátom cserben hagyva nevetett fel. – Csak vicceltem – törülgette a
szemeit a szemüveges fiú.
- Hülyék
vagytok. Nem, sokkal inkább perverzek!
- Ezt ne te
mond, hiszen alig pár perce mé…
- Ó, fogd már
be!
A szapulást nem hagyták abba, de szerencsésen
kizártam őket a szférámból. Úgy egy óra utazás után a kocsi zötyögve parkolt le
az út szélén. Luke értetlenül lesett a kijelzőre, ami azt jelezte, hogy
kifogytunk a benzinből. Hisztérikusan felnevetve túrt bele hullámos, barna
tincseibe és Dave ébresztgetésébe kezdett. Bátyám homályos tekintettel meredt a
két fiúra majd rám, elfojtott egy ásítást.
- Igen?
- Öhm
kifogytunk a tankból – dőlt hátra Shawn mellkasa előtt összekulcsolt kezekkel.
Dave szeme azonnal elkerekedett és kipattant a kocsiból. Szitkozódva nézte meg
maga is a kijelzőt, szerencsére egy város csak félórás távlatban volt. – Szabad
egyáltalán az autópályán kocsit tologatni? – vonta fel szemöldökét Shawn és a
két készülődő fiúra tekintett. Már én is kint voltam és segítségre készen
állva, vágtam magam vigyázzba.
- Nem, de
most mit tegyünk, hívjuk fel anyát, hogy „Szia, anya kifogytunk a tankból,
hozol egy liternyit?”, fel kell találnunk magunkat.
- Ja,
találjuk fel magunkat egy kis pénzbírsággal nem igaz? – szólalt meg gúnyosan
barátom.
- Most segítesz,
vagy csak prédikálsz?
- De…
- Istenem
fogjátok már be! – szaladt ki a számon. – Hogy lehettek ti legjobb barátok?
- Könnyen –
vágták rá szinkronban. Megráztam a fejemet, majd a kocsi farához sétáltam. –
Jó, akkor én a kormányzok, ti pedig toljátok. Amúgy kergessétek már ki azt a
két jómadárt, csak nehezebb lesz az autó – förmedt a két szunnyadó lányra.
Végül mégis bent maradtak és négyes erővel toltuk
ezt a hülye kisbuszt, ami sokkal nehezebbnek bizonyult, mint egy nyavalyás
kocsi. Izzadva rugaszkodtam újra a kocsinak, ami lassan, de mozgott. Mellettem
Shawn tök lazán tologatta az említett tárgyat, egyetlen izzadság folt sem
jelent meg rajta, különbség lány és egy fiú között.
Gondolom észrevehette, hogy őt nézem mivel mogyoró
barna tekintetét rám kapta és egy gyönyörű mosollyal ajándékozott meg. Éheztem
csókjára, ezért eleresztve a kocsit rátapadtam a fiúra. Imádtam este a
csillagok alatt csókolózni, főleg Shawnnal – nem mintha mással annyira
csináltam volna ezt. Egymáshoz simultunk, mindenünk összetapadt, tarkójánál a
hajába túrtam, mire egy morgást hallatott, ajkaimat mosolyra húztam, viszont az
idilli pillantott Luke szakította félbe.
- Megértem,
dúlnak a hormonok, de istenibe már ne most faljátok fel egymást! – hördült fel
minket bámulva.
Shawn csak elnevetett, én pedig magamba motyorászva
toltam tovább a kocsit egészen a benzinkútig. Sóhajtva hanyatlottam az ülésekre
és mérgesen ébresztettem fel a bent alvó személyeket. Nem ér, hogy én kint
dolgozom, ők pedig nyugodtan alszanak, ezt szóvá is tettem, de egy legyintés
mellett letudtak.
Durcásan másztam a leghátsó ülésre és onnan
figyeltem tovább az eseményeket. Feltöltötték teljesen a kocsit, behuppantak ők
is a kocsiba. Úgy 10 perc múlva már bent autókáztunk Marseille kanyargós
utcáiban. A tömeg nem csillapodott még a késői óráktól eltekintve sem, hatalmas
csoportokba tömörülve vágtak át a keskeny utcákon és a forgalmas utakon.
Egészen meseszerű látványt nyújtott a kivilágított város, sokat olvastam erről
a városról. Mindenképp elakartam ide jutni és megnézni pár nevezetességet,
tisztában voltam azzal, hogy nem tudjuk az összeset meglátogatni. Ahogy tovább
haladtunk a zsúfolt utakon egyre inkább úrrá lett rajtam a fáradtság, ám nem
akartam lemaradni egyetlen utcarészletről sem. Annyi minden volt ebben a
városban és bűn lett volna elhalasztani egyet is, tehát félreraktam fáradt
énemet és az ablakra tapadva néztem a szorosan egymásba épített bézs és sárgás
színekben pompázó régies épületeket. Kávézók, éttermek, kisebb butikok
tarkítottak mindent. Egy álmomban éreztem magamat, ami kezd valósággá
avanzsálni.
Kedves Olvasóim!
El sem hiszitek mennyire örültem annak, hogy kaptam két kedves megjegyzést! Nagyon szépen köszönök nekik mindent és persze a sok pipát meg a feliratkozónak is! Azt hittem már kezdetek elpártolni a történettől, de örömmel látom, hogy ez nem igaz (vagyis remélem nem :DD)
Na de ha tetszett, vagy ha nem kérlek írd le a véleményedet, mert mindenféle szót szívesen olvasok (nyugi nem harapok :))
Bocsánat a kisebb csúszásért, de nem volt erőm a géphez vánszorogni! Mindenkinek kellemes Pünkösdi ünnepeket kívánok!
Puszi Kira!
Kedves Kíra!
VálaszTörlésMost nem fogok valami hosszú monológgal jönni,úgy érzem,szóval ne haragudj ha kicsit megfogyatkozottabb komment vár rád.
A részről ugyanazt tudom írni,mint az előző 24 részről:remek.Ez a rész ugyan nem annyira eseménydús,de szerintem az ilyen részek pont arra jók,hogy kicsit jobban belelássunk a dolgok mélyére pl.szereplők érzelmei,gondolatai,látásmódjai amik azért elengedhetetlenek ahhoz,hogy kerek és érthető legyen a történet.Továbbra is Shawn és Dave a "kedvenc" szereplőm,nem tudom valahogy itt a fiú szereplőkkel jobban tudok azonosulni,ne kérdezd miért.De ettől eltekintve a lányokkal sincs semmi problémám.
Elég gyorsan telik az idő a történetben,viszont én szívesen olvasnék egy olyan részt amelyikben valamilyen nevezetességet,vagy szimplán csak egy helyszínt néznek meg,vagy bármi ilyesféle dolog.Ez csak egy javaslat,lehet,hogy a többi olvasó ezt dögunalmas témának tartja,de nekem valahogy most az hiányzott,hogy a helyszínt ahova mennek egy kicsit részletezve írd le.De hangsúlyozom ez csak egy tipp.Ettől eltekintve szerintem minden úgy jó,ahogy van.Továbbra próbálom jobban megkedvelni a főszereplőt,de nem lehet erőltetni.További jó Pünködsi ünnepeket.:)
Good luck,and send a hug
xoxo
Kriszti
Drága Kriszti!
TörlésKérlek ne kérj bocsánatot, mert én egy két szavas kommentnek is Örülök, nem hogy egy ilyen hosszas beszámolónak :)
Nagyon köszönöm hogy megint megleptél egy jo hosszú megjegyzéssel!
Nagyom sajnálom hogy Shelly még mindig nem szimpatikus számodra, de annak nagyon hogy a fiukat szereted :)
Mivel mindig előre írom a részeket biztositani szeretnélek, hogy igen lesznek olyan részek ahol kissé részletesebben leírom az uticéljukat. Kicsit féltem hogy unalmasnak találnátok, de azért Örülök hogy valaki szívesen olvasna olyan fejezeteket is :)
Nagyon örültem annak hogy tetszett a rész es Mégegyszer köszönöm hogy irtal!
Puszil Kira!