11. Fejezet: Tudatlanság

- David! – csattant fel nővérem bátyám után koslatva. A szobámban ülve pillantott rám. – Neked nem tök mindegy mit tesz a húgod? – sóhajtotta nővérem. 

 - Nem – nézett rá értetlenül, bár kijelentése inkább kérdésként csengett. Luke szórakozottan dőlt az ajtókeretnek és nővérem mozdulatait leste.

 - Hé és rájuk miért nem szólsz? Luke és Bella – mutattam rájuk. Bella szikrázó szemekkel nézett, míg Luke nevetve karolta át. – Ez nem ér… nem is tettünk semmit! – sértődtem meg. Shawn halkan felnevetett mellettem, komolyan, mint egy vallatás.

 - Figyi ti beszéljétek meg, mi kint leszünk! – mordult fel Bella és mindenkit kiterelt a szobából. Egy utolsó szúrós pillantást vetett a bátyámra és már el is tűnt a fa ajtó mögött.

Nem mondtam semmit, egyáltalán nem volt kedvem ezzel elrontani a napomat, jó értem én, hogy óv mindentől, de ne essünk már túlzásokba. Egyszerűen megragadtam egy pólót és a fürdőbe csoszogtam. Magamra zártam az ajtót, bevetettem magamat a zuhanyzókabinba és magamra eresztettem a forró cseppeket. Miután lezuhanyoztam magamra kaptam a pizsamámat és visszaballagtam a szobámba, ahol Dave ugyanolyan faarccal bámult rám.

 - Shelly – hanyatlott az ágyamra, szorosan mellém. Durcásan a másik oldalamra fordultam. -, jó tudom, néha túlreagálom a dolgokat, de jól ismerem a barátomat – nyögte ki fáradtan. Ránéztem. – Ismerem, Shelly… pontosan tudom, hogy milyen fasz is tud lenni, nem akarom, hogy bántódásod essen mert az a gyökér csak meg akart dugni – ejtette ki a szavakat. Barna szemeit rám emelte és keserűen elmosolyodott. – Legjobb barátom, nálam már csak a szülei ismerik jobban – kúszott mellém.

 - És mit gondolsz, csak arra kellenék neki? – buggyantak elő belőlem a szavak. Féltem a válaszától, rettegtem, mert kezdtem megkedvelni Shawnt.

 - Szerinted? Shelly fél éve szakított a csajával, mert megcsalta. Azóta mást se csinál, csak kihasználja a lányokat, miért állna meg pont nálad? Minek kellene neki egy komoly kapcsolat, amikor nem rég eresztett el egyet? – simogatta az arcomat. Néha tényleg annyira meglátszik, hogy idősebb, persze sokszor hülyéskedik, de ennek ellenére, ha helyzet megkívánja, tud komolyan is viselkedni.

 - De ma tök kedves volt – ellenkeztem azonnal. – És más volt, Dave – gesztikuláltam hevesen.

 - És szerinted miért más? Hmm? – vonta föl a szemöldökét. – Csak az ágyába akar csalogatni, és mit ne mondjak jó úton halad afelé – horkantott fel. – Bár ahhoz is, hogy helyben kitörjem a kezét – elmélkedett, mire kitört belőlem a nevetés. Szorosan vontam magamhoz, és szívtam be kellemes illatát.

 - Azért még megpróbálhatjuk? – suttogtam a fülébe.

 - Nem – susogta vissza, és egy keserű mosoly mellett kilépett a szobából. A fehérre mázolt ajtó bezárult mögötte, de szemeimmel még egy ideig bámultam azt. Hátra dőltem és hagytam, hogy az álmosság eluralkodjon rajtam.

„Berontva a házba azonnal felrohantam az emeletre. A telefonomat előkaparva az ágyamra vetettem a testemet, izgatottan kerestem elő Molly számát, majd tárcsáztam is.

 - Halló? – rekedtes hangja azonnal megcsapta a fülemet. Egyet tüsszentett, és ezután, a hangokból ítélve kifújta az orrát.

 - Szia Molly! – próbáltam elrejteni izgatott hangomat.

 - Mi történt? – kapcsolt azonnal. Beteges hangjából is ki lehetett venni azt, hogy kíváncsi. – Mond, hogy Jake randira hívott! – könyörgött.

 - Nem éppen egy szőke csajjal csókolózott, amikor kiléptem az ajtón, de ez mellékes – szomorúan felmordult. -, de Jacques randira hívott! – ujjongtam az ágyamon dobálva magamat. Hajam összegubancolódott, de ebben a percben ez volt a legkisebb gondom.

 - Tényleg? – kiáltott fel boldogan, de a hangját azonnal elnyomta egy heves köhögés roham.

 - Jól vagy? Ne menjek át? – érdeklődtem barátnőm hogyléte felől.

 - Ne a végén te is beteg leszel – hörögte. – Mikor ma?

 - Aha – tért vissza jókedvem egy perc alatt. – Szerinted mit vegyek fel? – léptem a szekrényem felé.

 - Öhm… tudod Shelly én az egész szekrényed tartalmát kívülről fújom – gúnyolódót. – Honnan tudjam? – kiáltott bele a telefonba, de hangja megint egy könyörtelen fuldoklássá alakult. – Jó nekem mennem kell, anya ordít – tájékoztatott. –, egy képet azért küldj, magadról! Szia! – köszönt el és már ki is nyomta.

A szekrényem elé robogva nem éppen tudtam, hogy egy ilyen alkalomra mit kell felvenni. Filmekből tájékozódtam eddig, hogy mit is kell csinálni. Végül egy fehér, mély kivágású ruhára esett a választásom. Hajamat begöndörítettem és már késznek is nyilvánítottam magamat. Leszaladtam a lépcsőn és rövid üzenetet hagytam hátra a családomnak, mivel a ház üres volt. Túl hamar értem oda, konstatáltam magamban. Az egyik padra leülve kezdtem szemlélni az eget, mely ibolyaszínben tündökölt. Fél óra múlva még mindig egyedül ültem a sötétben, de szerencsére hirtelen felbukkant Jacques. Szőke haja kócosan terebélyesedett a fején, egy-egy tincs a szemébe lógott. Testét egy egyszerű ing és egy nadrág fedte. Kék szemeivel engem vizslatott és kedvesen elmosolyodott.

 - Bocsi a késésért – állt meg mellettem. Mindent elfelejtettem, nem érdekelt, hogy késett, csak is rá tudtam koncentrálni.

 - Semmi baj, nem rég ékeztem én is – legyintettem. Felnevetett és átkarolva sétáltunk a moziba. Keveset beszélgettünk, hisz mégis csak moziba mentünk, de haza felé menet mégsem állt meg a szánk.  – Huh, jó este volt – nevettem fel zavartan.

 - Igen szerintem is, remélem, azért még találkozunk – lépett közelebb. Szívem hirtelen a torkomba ugrott, és oly hevesen kezdett dübörögni, hogy féltem, itt helyben elhányom magamat. Pilláimat lehunytam és vártam telt ajkait, de nem csak egy gyors puszit nyomot az arcomra. – Szia!

 - Szia! – intettem vissza idétlenül. A várva várt csók elmaradt, de nem búsultam, lehet félt megtenni.”

Reggel nagyot nyújtózkodva eszméltem fel. Álmom nem hagyott nyugodni, egy fontos emléket idézett elő. Minden momentuma megmaradt az elmémbe és nem értettem miért zaklatott egy éjszakán keresztül ez a kép. Talán egy jel volt arra, hogy hagyjam Shawnt ott, ahol van és ugorjak ex-barátom karjai közé? A SMS megjelent előttem. Szerelmem. Próbáltam elűzni a fertőző gondolatot, de sorai cikáztak a fejembe. Lehet, tényleg egy jel volt arra, hogy írjak vissza neki, de a tegnapi csók Shawnnal tökéletes volt. Ajkainak édes íze még mindig égette az enyéimet. Dave sem hagyott nyugodni, most akkor higgyek neki?

Előkotorásztam a telefonomat és felmentem Facebookra. Töménytelen mennyiségű új poszt, kétezer megtekintetlen üzenet és a többi. Végül gyorsan legörgettem a posztokat, mikor egy kép majd’ kiszúrta a szememet. Értetlenül bámultam a képet, Jacques és egy szőke csaj éppen nyalták-falták egymást. A csaj neve Lindsey Vonn, és ő posztolta a képet egy rövidke mondat mellett. „Új pasi ;D”.

Egy gyors like-ot nyomtam és írtam Jacques-nak egy rövidke üzenetet.

Shelly: Sok boldogságot Lindsey-vel :), de kérlek engem hagyj!

Letöröltem előbuggyanó hatalmas könnyeimet és a fürdőbe csoszogtam. Levettem a ruháimat és hagytam, hogy a hűs cseppek teljesen kijózanítsanak a szomorúságomból. Éppen kezdtem úgy érezni, hogy végre minden rendbe jön, erre ez. Talán akkor nem lenne baj, ha nem egy nappal ezelőtt zaklatott volna azzal, hogy szeret. Nem tudom, hogy pontosan még hányszor akar áthajtani egy traktorral a szívemen, de kezdem unni. Elegem van abból, hogy csak kihasznál, legalább lett volna annyi bőr a képén, hogy mielőtt egy ilyen kis cuki képet posztol, írt volna egy „bocsi, de az ajánlatomat visszaszívomot”! Ehelyett megaláz, bár ez már az imidzséhez tartozik.

Halk pityegés, hajamat tépve tekertem a testemet egy törölközőbe és sétáltam az idegtépően csipogó tárgyhoz.

Jacques: Mit kellett volna tennem? Te is éled az életedet én miért ne tegyem? Shelly, nem körülötted forog a világ -.-

Shelly: Bocs már nem én küldtem szerelmes üzeneteket! „Szerelmem” rémlik?

Jacques: Baszki Shelly, részeg voltam, amikor azokat tettem.

Shelly:A csaj a pasijának tart, mindegy… kérlek ne keress többet :)

Jacques: Most berágtál?

Shelly: Szia

Jacques: rosszabb vagy mint egy gyerek…

 - Fasz – dünnyögtem magamban, de valamivel jobban éreztem magamat. Mintha egy mázsányi súlyt eresztettek volna le a vállamról. Bevallom fájt, de már jobban éreztem magamat. Beletúrtam a hajamba és lefutottam a lépcsőn, ma berúgok ez nem kérdéses. Tudom, hogy rosszul teszem, hogy kissé sokat iszok, de nyár van nem? Éppen eleget aggódtam eddig mindenen, sosem voltam egy bulizós típus, de eljön mindennek az ideje nem? Egy gyors omlett készítése urán kimásztam a kertbe és egy napozó székbe dőlve kezdtem szemlélni a hegyes vidéket. A kissé meredek „hegyeken” is éltek emberek, kedvenc helyemnek mégis a Chemin des Rigaudis. Egy gyönyörű kilátó, ha felmész a tetejére. Az egész várost belátod, vele együtt a kéklő tengert is. Egyszerűen megnyugtató a panoráma, most mégis a zöldellő helyeket pásztáztam.

A kertünk nem volt hatalmas, pár szőlőtőke és virág semmi több. Az ajtó kitárult mögöttem és egy ismerős illat kúszott be az orromba. Felé pillantottam és egy meleg barna szempárba ütköztem. Elmosolyodott és mellém heveredett le, pontosabban ő a földre.

 - Szép hely – pásztázta végig az egész panorámát, végül viszont rám emelte szemeit.

 - Igen, tényleg – bólintottam. – Dave mondott valamit tegnap? – suttogtam halkan.

 - Ja, leordította a fejemet, de nem nagy ügy – vont vállat lazán. – Mindig ezt csinálja, egyszer rámásztam Bellára, na de akkor tényleg hatalmas hisztit csapott – röhögött fel. Keserű íz öntötte el a számat, egyszer rámásztam Bellára, gondolom én sem kellek neki többre. Talán igaza volt a bátyámnak. – És rólam mi jót mondott? – tekintett rám játékosan.

 - Öhm… nem fontos – legyintettem egyet zavartan. Most számoljak be neki arról, hogy Dave szerint csak dugni való játékszer vagyok a szemében? Inkább nem.

 - Gondolom azt zengte rólam, hogy minden csajt megfektetek és nem kellesz te se többre, igazam van? – nevetett fel, mire ijedten rákaptam a tekintetemet. – Igazam van – válaszolt magának. –, és hiszel neki?

 - Nem tudom, hogy higgyek e neki, hisz mégis csak a bátyámról van szó – sóhajtottam fáradtan. – Te hinnél neki? – kérdeztem csendesen vizslatva őt.

 - Ja – szólt maga ellen. Most ezzel arra akart utalni, hogy tényleg csak egy rongy vagyok a szemében?

 - Oké – álltam fel otthagyva őt kusza gondolatai között. Nem kicsit esett rosszul. Most ez valami elterjedt szokás vagy mi? Törjük össze Michelle Roswood aprócska szívét.

 - Várj ezt nem úgy gondoltam – kapott hitelen a kezem után. Haja kuszán lógót az arcába és az alól kereste a pillantásomat. – Én hülye, arra gondoltam, hogy bíznék a testvérembe, nem pedig arra, hogy igaza van, és annak tekintelek. Istenem Shelly ilyen eszedbe se jusson – rázta a fejét hevesen. – Kedvellek, rohadtul – húzta maghoz a derekamat.

Dermedtem álltam, míg kezemet felvezettem izmos mellkasára. Tenyereim alatt éreztem vadul kalapáló szívét.

Mélyre ható tekintete rabul ejtette zöld szemeimet. Éreztem, hogy egy nyitott könyv vagyok számára. Könnyedén lapozgatva olvasta ki belőlem az érzéseimet, azokat melyeket sosem mondtam volna el senkinek, a titkaimat. Hogy mennyire vonzódom az előttem álló fiúhoz, de egyben mennyire rettegek ettől az érzéstől, hisz pontosan tudom, hogy mi ez. Éreztem már ezt, ez egy jel. Jel arra, hogy most lépj vissza, ha akarsz vagy vesd magadat a tudatlanságba. Mert nem vagyok gondolatolvasó, aki csak a másikra nézve pontosan tudja, hogy mi zajlik a fejében. Lehet, hogy hibázok, hogy Dave-nek az elejétől fogva igaza volt, de lehet, hogy ő hibázott és ez egy erős kapcsolat eleje. Nem tudom, de minden porcikámmal várom a folytatást, melyben eldőlik, hogy mi is ez az egész.

Kedves Olvasóim!

Itt is lenne a következő fejezet! Nagyon szépen köszönöm a kedves kommentet és persze a pipákat! És nem feledkeztem meg arról sem, hogy már 10 vagyunk! Nagyon köszönöm! Imádlak titeket :)

Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész és írtok valami kis beszámolót a részről ;) nem sokára megleplek benneteket egy különkiadással, hisz elértük a 10 feliratkozót! 

Puszi Kira!