Tenyerét lassan felvezette az arcomra és végig simított alsó ajkamon. Remegve fújtam ki a levegőt, érintése egyenesen fájt a gyönyörtől. Nyúzta a bőrömet a mennyei érzés, és be kell vallanom, hogy ilyet még ex-barátomnál sem észleltem. Homlokát az enyémnek döntötte, lehelete megcsapta az arcomat, forrt tőle a bőröm. Arcát közelebb tolta az enyémhez, lehunytam a pilláimat és belemerültem ajkai adta örömömbe. Gyengéden kóstolgatta azokat, nem sietett el semmit, mintha az egész élet előttünk állna. Ujjait a hajamba vezette, míg fogaival kissé ráharapott az ajkamra, nem szégyelltem előtörekvő nyögésemet. Elmosolyodott és szó szerint bekebelezte az ajkaimat, nekidöntött a falnak és nekem feszült egész testével. Arcomat kezei keretezték, minta egy porcelánbaba lennék úgy tartott. Ujjaimmal körül öleltem a derekát és még jobban a testemhez szorítottam, végig simítottam a tarkóján, megremegett. Elgyengült érintésem alatt.
- Megvagy –
susogtam vigyorogva. Megtaláltam a gyengéjét, így kezemmel tarkóját simogattam.
Combomat megfogva magára kényszerített egy ugrással
rajta teremtem, hátam hangosan koppant a falnak. Nem éreztem a fájdalmat csak
testemben dübörgő vágyamat.
- Ohó –
csapott bele csatánkba egy kedves hang. Mindketten a hang irányába fordultunk
Luke vigyorgott ránk szemüvege alatt. – Csak nyugodtan nem zavartok –
legyintett és a pulthoz csoszogott. Nem sokkal utána Bella vánszorgott ki Luke
szobájából, nem egyáltalán nem gyanús. Kikerekedett szemekkel meredt ránk,
azonnal kiugortam a szorításából és, mintha mi sem történt volna melléjük
ültem.
- Látom Dave
nem vitte túl sokra a tegnapi miséjével – öntött magának egy pohárnyi kávét
Bella, és egy tányérra pakolta az ételét.
- Engem nem
lehet csak úgy eltiltani valakitől – röhögött fel Shawn. -, mert az csak még
jobban megkíván – diszkréten oldalba rúgtam, mire cinikusan rám nézett.
Megforgattam a szemeimet és újra a falatozó párra szegeztem a figyelmemet.
- Gondoltam
ma kimehetünk a partra, majd este egy bulit meglátogathatnánk – itta ki az
utolsó korty kávéját is.
- Benne
vagyok – mosolyodott el Bella. – Ti?
- Persze,
hogy megyünk – bólintottam rá.
A partra kiérve nyüzsgött minden az emberektől. Sok
itteni lakos, plusz pár turista testesítette meg a parton lézengőket. Nem volt
túl messze a házunk a parttól, bár itt semmi sem volt messze attól. A Nizzai homok
helyet itt inkább kavicsok tarkították a talajt. Nagy kövek, persze direkt
jöttünk ide, hisz itt sokkal kevesebben vannak, mint a homokos partszakasznál.
Eltekintettem oldalra és kisebb köveket egészen nagy darab kerek sziklák
váltották fel. Sok fiatal mászkált a rajtuk néhány, pedig szerencsétlenül
bele is huppant, mire egy hatalmas ordítás volt a válaszuk. Nevetve bámultam a
csoportot, Molly is arra kapta a szemeit, és értetlenül rám meredt.
- Mi van ott?
– kérdezte értetlenül kapkodva hatalmas íriszeit.
- Semmi –
legyintettem.
Gyorsan lekaptam magamról a ruhákat és a habok közé
vetetettem magamat. Ijedten felsikítottam, mikor érzékeltem, hogy rohadt hideg
a víz. Az egész part egyszerre nézett rám, Molly röhögve ugrott mellém, de neki
sem volt más a reakciója.
- Mi van,
cápa van a vízben? – lépegetett felénk Bella. Mollyval egyszerre fröcsköltük rá
a vizet, mire dühösen felkiáltott. – Hagyjatok már! – vetette magát Luke-ra,
aki ennek következtében nővéremmel együtt a jéghideg vízbe esett. Bella
szitkozódva sikongatott, és Luke vállát ütlegelte. – Te hülye – nevetett fel. A
csapat egyetlen értelmes tagjai kint ácsorogtak és kezüket a vízbe mártották.
- Kicsit
hideg – állapította meg Dave.
- Kicsit? –
üvöltöttünk rá, de legjobb haverja a hátára vetve magát belökte a vízbe. Dave
fuldokolva hámozta le magáról Shawn kezeit, talán kicsit elhamarkodott volt az
értelmes jelző.
- Miért ilyen
hideg? Mintha jégben fürödnék – dideregte Bella, bár szerintem már nem volt
annyira hideg, főleg, hogy a forró sugarak égették a bőrömet.
- Nem is
hideg – vázolta fel Shawn.
- Neked semmi
sem az, hisz te igluban laksz! – förmedt rá Molly. Mindenki nevetésbe tört ki,
gondolom az itteniek nem nagyon csípték a társaságunkat. A víz alá merültem, a
körülvevő zsivaj egyszerre elnémult, mintha egy távirányítóval némították volna le a tévét. Hajam körbe lengett, de hirtelen lehúzott valaki a mélybe.
Ijedten pattantak ki a szemeim, de a sós víz azonnal marni kezdte azokat,
fuldokolva jöttem fel a felszínre és az érdekesen vihogó Shawnra néztem.
- Mi a
szarom? – fújtam ki az orromat. Molly mellettem egy liternyi vizet nyelt a
nevetéstől, ami ennek következtében az orrlyukán keresztül távozott. Tudtam,
hogy az milyen szörnyű érzés így én is egy fajta fuldokló nevetésbe kezdtem.
- Ez nem
vicces – sértődött meg, de ajkain bujkáló mosoly elárulta.
Órákon át röhögtünk egymáson, de a víz egy idő
múltán hideggé vált, kilépve a lepedőre vetettem magamat. A többiek is kezdtek
szétszóródni, Luke és Bella a parton ücsörögtek, lábukat a vízbe vetve. Shawn
és Dave úszkáltak Molly meg mellettem élvezte a sárga fény adta forróságot.
Barna bőre nem kívánta a naptejet, bár én az ő adagját is magamra kentem. Nem
akarom megtapasztalni a leégést, elég volt egyszer kiskoromban, bár az, hogy
folyamatosan a napon vagyok, egy kicsit nehezíti a leégést, ám így sem
lehetetlen.
A mellettünk vígan mulató csapat még mindig a
sziklák közt játszottak. Tekintetemet rájuk vezettem és mosolyogva figyeltem a
bénázásukat, gondolom ők is turisták, egy fiú hirtelen rám vezette sötét
szemeit, haja színe pontosan megegyezett szemei sötét árnyalatával. Kreol bőrét
a nap tökéletesen lebarnította, míg izmos testét néhol tetoválások fedték.
Egyáltalán nem volt ronda, sőt iszonyúan helyes volt. Megvillantotta féloldalas
mosolyát, amivel gondolom a többi csaj bugyiját könnyen levarázsolta. Hirtelen
felnevettem és egy utolsó pillantást vetettem a még midig engem vizslató fiúra.
- Aha, tudtam
én – vihogott a fülembe Molly. – Látom kiszemelted a sármos fiút – bökött
oldalba. – Borzasztóan jóképű – nézte szemtelenül a srácot, aki már elfordult.
– Lenne pár dolgom vele – elmélkedett egy hatalmas vigyorral a száján.
- Mit
bámulunk? – esett mellénk nővérem, aki útközben lehagyta Luke-ot. A fiúkkal
nevetve fullasztották egymást. Öhm, hát fiúk.
- Azt a kreol
bőrű félistent – mutatott a fiúra.
- Uh, tényleg
helyes – suttogta. Hát, így néztünk ki, három lány egy hatalmas ernyő alól
bámult egy fiút, aki egyszer rám mosolygott. – Mi a neve? – dőlt előre, le sem
vetve szemeit a „kiszemeltünkről”.
- Honnan
tudjuk? Csak egyszer ide nézett – sóhajtottam. – Menj és kérdezd meg! –
javasoltam vigyorogva.
- Aha persze
– fintorgott rám.
- Menj te,
amúgy is téged bámult – lökött ki az ernyő alól Molly.
- Dehogy
megyek! – bújtam vissza. – Mit mondhatnék?
- Csá Shelly
vagyok. A barátnőimmel bámultunk téged, mi a neved? – vinnyogott nővérem, még
hogy érettebb nálam.
Senki sem ment oda csak gyönyörködtünk a látványban,
mert tényleg brutálisan nézett ki. A fiúk nem sokára betévedtek mellénk, és
egyikőjük sem nézte jó szemmel azt, hogy egy fiút bámulunk. Az ernyő alá bújva
ők is megnézték maguknak és egyszerre fintorodtak el, mi meg nyögtünk
fel a látványra. Kezével a hajába túrt, míg telt ajkai között egy hangos kacaj
halt el.
- Ne már ezt
direkt csinálja – nyöszörgött Luke, fejtét Bella vállának vetve. – Mi ebben a
halálosan helyes? – túrta hátra hosszabbodó tincseit.
- Nem látod?
Tökéletes mosoly, telt ajkak, éjfekete haj, izmos test… kell ennél több? –
nevetett fel Molly. Vihogva dőltem hátra, ez már fájdalmas volt. – Uramisten
idejön – visított fel Molly.
- Még csak ez
kell – dünnyögte Shawn.
- Sziasztok!
– köszönt, hangja rekedtes volt és roppantul mély. Szörnyen hasonlított egy
hangra… Jacques. Mosolyom lefagyott az arcomról, gyomrom pedig görcsbe rándult.
Pöcs. Egyszerre köszönt vissza neki mindenki, egyedül én maradtam csöndben.
- Bocsi, szia
– intettem. Leguggolt és egy édes mosolyt öltött a fejére.
- Clayton
vagyok – nyújtotta a kezét. Életemben nem hallottam még ezt a nevet, de nagyon
tetszett. – Gondoltam jöhetnétek röplabdázni, kevesen vagyunk – intett a
barátai felé, akik kíváncsian lestek felénk.
- Shelly, és
miért ne, jöttök? – néztem a többiekre. Bólintottak. – Akkor csapjunk bele –
Clayton felsegített. Csak szerintem nyomul? Kérdezgettem magamban. Shawn mellé
állva néztem rá.
- Ez a
Clayton kurvára nyomul – dünnyögte felém lesve.
- Oh, akkor
jól gondoltam – nyomtam egy gyors puszit a szájára. Döbbenten nézett rám, de
nem foglalkozva vele a többiekhez sétáltam.
Kedves Olvasóim!
Ohó sajnálom a késést, de nem volt időm kirakni a részt, remélem elnézitek ezeket a hülye kifogásokat :D. Mostanában sok dolog összejött úgyhogy néha-néha be fog csúszni egy ilyen kisebb késés.
Itt is lenne a következő fejezet, ami remélem tetszik nektek és pár komival megajándékoztok. Nem sokára megérkezik az ígérgetett különkiadás!
Puszi Kira!
Kedves Olvasóim!
Ohó sajnálom a késést, de nem volt időm kirakni a részt, remélem elnézitek ezeket a hülye kifogásokat :D. Mostanában sok dolog összejött úgyhogy néha-néha be fog csúszni egy ilyen kisebb késés.
Itt is lenne a következő fejezet, ami remélem tetszik nektek és pár komival megajándékoztok. Nem sokára megérkezik az ígérgetett különkiadás!
Puszi Kira!
Drága Kira!
VálaszTörlésJujj, ez egyre jobb!
Tegnap találtam rá a blogodra. Mit is akartam írni? Jajj, annyi minden zakatol most a történet miatt a fejemben! Ez egyszerűen szuper!Ìgéretesnek tűnik!(Már beszélni sem tudok, annyira...na, egyszóval WOW!:) )
Alig várom a következő részt! Remélem hamarosan olvashatom a 13.részt is :)
Bora
Kedves Bora!
TörlésNagyon aranyos vagy és el sem tudod képzelni milyen jó volt olvasni kommentedet! A rész sajnos nem tudom, hogy mikor érkezik, de sietek vele! Köszönöm, hogy írtál :)
Puszi Kira!