Kezét
felém nyújtotta, mire pirulva helyeztem bele a tenyeremet. Bőrének érdes
tapintása ellenére, mennyekbe repített gyengéd fogása. Mintha ajkaink tapadtak
volna össze. Hüvelykujjával lágy köröket masszírozott remegő tenyerembe, nem
hittem el, hogy kézen fogva sétálok vele Menton kivilágított utcáin.
A
lámpák narancssárgás fénye megtört gyönyörű arcán ezzel elém vetve tökéletes
sziluettjét. Állának éles és járomcsontjának tökéletes íve kissé kiugrott fehér
bőréből, mégis erős vonásaival egyáltalán nem tűnt puhánynak, sőt. Hatalmas
tenyerébe tökéletesen passzolt az enyém, nem fedte be teljesen - mint azt Jacques-nál
is tapasztaltam -, inkább csak körülölelte. Fehér ingje lazán lógott testén, míg
gombjait egészen nyaka ívéig begombolta, nadrágja kissé hozzászorult a lábához
ezzel kiemelve izmos vádliját. Nem is vettem észre, hogy rajta legeltetem a
szemeimet, nem jött szóba más, nem érdekelt a sok félmeztelen fiú, aki elhaladt
mellettünk, figyelmemet csakis a mellettem sétáló fiúnak szenteltem. Tekintetét
rám kapta és egy gyönyörű mosollyal ajándékozott meg, nem egy egyszerű
„meghódítalak” félmosoly volt, sokkal inkább egy szívből jövő gesztus.
A
pislákoló lámpák fényei betarkították a kátyús beton felszínét, színesen
festett, így az esti órákban. Fák és az emberek sziluettjei vetődtek, az amúgy
egyszerű szürke felületre. Egy étterem előtt megállva maga elé engedve foglaltunk asztalt. Lehet, hogy csak én voltam így vele, de éreztem a lassan
leereszkedő kínos csend előjeleit.
- Öhm igazán szép hely – néztem szét a
rusztikusan bútorozott étteremben. Egy pavilonnak is megfelelt, persze nagy
méretben. Az egész szerkezet sötét fából készült, a tövénél szőlő és egyéb
nyári virág kúszott fel az épületre. Sok asztal helyezkedett el és nagy
meglepetésemre tele volt az egész.
- Nem rég találtam rá, csak úgy ballagtam…
muszáj, volt elhozzalak ide – csúszott ki a száján. Tekintetemet elkaptam róla
és az egyik virágot kezdtem szugerálni. Mély lélegzetet vettem és rámosolyogtam
a nőre, aki kihozta az étlapokat.
- Mikor találtál rá? – vetettem fel egy témát.
Végül elég jól belemerültünk a beszélgetésbe. – És mesélj magadról, hogy megy a
tanulás? – kérdeztem mikor felvettük a rendelést, a pincérnő nem maradt sokáig.
- Nem is tudom, normálisan. Kíváncsi vagyok,
hogy milyen is lesz az egyetem – itta ki az utolsó csepp vizet is a poharából.
- Várj, te még gimis vagy? – vontam fel a
szemöldökömet kérdőn.
- Aha… nem tudtad? Miután elköltöztünk
Franciaországból, Kanadában egy évet újra kellett ismételnem. Először ideges
voltam, de rájöttem, hogy nem volt fölösleges. Megkellet szoknom, hogy másik
országban vagyunk, és angolul kell tanulnom a megszokott francia helyett.
Először nehéz volt, de lassan hozzászoktam és a többiek is kedvesek voltak,
így a beilleszkedéssel nem volt gondom – vont vállat hanyagul. Olyan másnak
tűnt, nem az a srác, akit Dave mellett láthattam nap, mint nap. Szavait
meggondolva ejtette ki a száján, és komolynak tűnt, mégis elejtett néhány
viccet beszélgetés közben.
- Nem féltél? Vagyis hát azért mégis egy óceán
fog elválasztani az otthonodtól – dőltem előre érdeklődve.
- Szerintem mindenki félt volna helyemben.
Rettegtem attól, hogy milyenek lesznek a gyerekek, féltem attól, hogy
kirekesztenek, de szerencsére kellemesen csalódtam bennük. És veled mi van? –
nézett rám érdeklődve.
- Semmi érdekes, viszonylag egyhangúan
tengettem a napjaimat. Felkelek, iskola, Jacques, tanulok, alszom… nagyjából
ebből állt az elmúlt négy évem. Azért a tied egy kicsit érdekesebb volt –
igazítottam meg a ruhámat. Hirtelen mindketten elhallgattunk, az ajkamat rágva
vártam, hogy megérkezzen az pincérnő, Shawn tekintete engem pásztázott. Mindent
felmért az arcomon, pirulva hajtottam le a fejemet. Az asztal alatt tördeltem
az ujjaimat és valami frappáns téma után keresgéltem. – És a lányok terén, hogy
állsz? – Shawnt láthatólag meglepte a kérdésem, mert kitágult szemekkel meredt
rám. Jó lehet, tényleg nem a legjobb téma egy randin, de már így is szúrta az
oldalamat a kíváncsiság.
- Öhm… - nevetett fel zavartan hajába vezetve
ujjait. -, hát nem tudom, erre most mit mondjak. Volt egy csaj, akit
kifejezetten szerettem, két éven át jártunk – hangjából sütött a közöny, nem
bírtam felfogni, hogy ennyi ismertség után ilyen könnyen kezelte a témát. Lehet,
hogy talán én is hasonlóan fogok majd vélekedni Jacques-ról?
Végül
elterelődött a téma és elég sokat nevettem a viccein. Csodálatosan telt ez az
este, és alig vártam, hogy egy méltó pecséttel végződjön a nap. Nem voltam
biztos benne, hogy nem lesz e trauma számomra az a valami, de nem bírtam másra koncentrálni csak telt ajkaira, mely
olyan szépen formázta a betűket. Kezdtem megijedni magamtól, mint valami
szerelmes tini, aki egy elérhetetlen fiú után epedezik, szerencsére Shawn nem
volt annyira elérhetetlen.
A
vissza felé tartó úton nem fogta meg a kezemet, kicsit elbizonytalanodtam, hogy
talán csak az én részemről volt fergeteges az este. Csendben ballagtunk vissza
a ház felé, Shawn benyitott és maga elé eresztve engedett be a házba. Na, igen
elmaradt a várva várt csók. Kissé csalódottan kullogtam fel az emeletre, el sem
hittem, hogy még csak egy „remélem, megismételjük a randit” sem mormolt el
nekem! Hova tűnt az a kedves fiú, akivel beszélgettem? Idegesen vetődtem az
ágyamra, az ajtó hirtelen kivágódott és Molly szegezte hozzám érdeklődő
tekintetét.
- Na, mesélj! – vetette rám magát.
- Semmi érdekes – próbáltam a legközönyösebb
hangommal válaszolni, viszont barátnőm átlátott rajtam. Megrovóan nézett, mire
végül is megtörtem. – Jó… igazából szerintem nagyon jó volt a randi, nem, a jó
nem kifejezés csodálatos, de aj… még meg sem fogta a kezemet vissza felé, és
elmaradt az is – dőltem hátra mérgelődve.
- Az is? – röhögött fel jóízűen Molly. –
Lehet, hogy félt miért nem kezdeményeztél te?
- Mikor? Amikor belökött a házba és se szó se
beszéd lelépett? – kicsit talán ferdítettem a dolgon, de nagyjából ez történt.
- Tényleg ezt csinálta? – ijedt meg barátnőm,
mikor az ajtó nyílt. Shawn nézett rám pajkosan. – Magatokra hagylak benneteket,
de ne feledjétek nem hangszigetelt a szoba, úgyhogy csak csendesen – vigyorgott
Molly. Egy párnát utána dobva kiáltottam utána.
- Olyan gyorsan elrohantál – csukta be maga
mögött az ajtót. Hatalmasat nyelve álltam fel, megigazítottam a ruhámat és
próbáltam elkerülni vigyorgó tekintetét.
- Igazán? – nevettem fel zavartan. Ujjaimat a
hajamba vezettem és égő vörös fejjel álltam barna szemeinek igéző varázsát.
- Hallom elmaradt valami a végéről – röhögött
fel felém lépkedve. Szívem hevesen lüktetett a mellkasomban, lábaim alig
láthatóan remegtek, mosolyát alig tudta elrejteni.
- Tényleg? – léptem egyet hátra, de
beleütközöttem az ágyamba, nincs menekvés. Gondoltam magamban. Elém érve kezeit
lassan a derekamra csúsztatta, érintése lángokra lobbantotta testemben elfojtott érzelmeimet. Fejét a nyakamba
temette és ajkait a vékony bőrre tapasztotta, egyszerre bennem ragadt minden
levegő. Nem bírtam lélegezni, puha ajkai már akkor az emlékezetembe vétsék
magukat, amikor váratlanul részegen megcsókoltam, most mégis másnak tűnt,
persze mert nem az ajkamat csókolta, hanem a nyakamat, de valami ezen kívül is
megváltozott. A szoba hideg levegője azonnal felforrósodott, izmaim meg
sehogyan sem akartak ellazulni.
- Mit akartál? Mi maradt el? – susogta a
fülembe. Szempillája csiklandozta a bőrömet. Torkomban a gombóc egyre csak
növekedett, nem bírtam megszólalni.
- Én… én nem is tudom – makogtam zavartan
állva perzselő tekintetét. – Csókolj meg – böktem ki végre. Felnevetett, de egy
percig sem tétlenkedett, rózsaszín ajkait az enyémekre tapasztotta. Egyszerre
nyögtünk fel a mámorító érzésre, nem akartam elhinni, hogy akkor én most
komolyan megcsókoltam Shawnt? Nem hagyott gondolkodni, egyik kezét felvezette a
hajamba és erősen markolva azt húzott közelebb magához, míg csípőjét teljesen
nekem feszítette. Tenyeremet a tarkójára vezettem és mindkét kezemmel tincseit
szántottam fel. Előrébb lépett ezzel letaszítva engem az ágyamra, viszont magam
után húztam. Szerencsére nem nyomott össze, megtartotta magát.
- Elégedett vagy? – nevetett fel kedvesen.
- Ne igazán – suttogtam vággyal telve. – Talán
meg kéne próbálnod újra – leheltem felpillantva rá.
- Nem hiszem el, hogy ez te vagy – húzta
mosolyra ajkait, de végül teljesítette a kérésemet. Csókja bénítóan hatott a
testemre, nem beszélve fürge kezéről, mely körbe barangolta testem minden
völgyét. Az ajtó hirtelen kitárult. Azonnal szétrebbentünk, de bátyám ideges
tekintetét sehogy sem tudtam elkerülni. Barna szemei izzottak a dühtől.
- David Roswood! – kiáltott nővérem fölöslegesen.
-
Miért nem lehet felfogni, hogy nem akarlak mellette látni? – csattant föl.
Sziasztok!
Meg is érkeztem a legújabb résszel, remélem elnyeri a tetszéseteket és hagytok egy kis nyomot magatok után! Nagyon szépen köszönöm a sok pipát, imádlak benneteket. Na igen... kérlek titeket írjatok valamit a részekről, mert komolyan megfogyatkoztak a komik.
A következő nem tudom, de szerintem jövő héten érkezik, lehet egy kicsit késve.
Puszi Kira!
Ez most komoly?? Hogy lehet itt abbahagyni??
VálaszTörlésNagyon remélem,hogy minél előbb hozod a következő részt,ha nem akarod,hogy meghaljak.
Olyan kibaszott jól írsz.
Gyorsan a fejezetekkel ám!!
K.xx
Szervusz!
TörlésKöszi hogy írtál, jól estett. Nagyon Örülök annak hogy tetszett a rész. Persze megpróbálok vele sietni, de a tanárok nem kegyelmeznek, de próbálom hamar hozni :)
Puszi Kira!