2016. augusztus 18., csütörtök

43. Fejezet: Szerelmesen, őrülten, boldogan




Mindannyian csendben léptünk be a most üresen kongó házba. Persze útközben ledobtuk Mollyt és Luke-ot. Az ágyamba esve mélyen magamba szívtam párnájának kegyetlen illatát. Nem sírtam, egyszerűen az a hiányérzet mardosott, amit maga után hagyott.
Gondolom, már nagyban repülnek, és ki tudja, talán már el is hagyták az országot. Már a fellegek közt repkedve várja, hogy újra egy pillantást vethessen a szüleire, testvéreire és a barátaira. Elkeseredetten néztem a tündöklő égre, amin messze-messze egy repülő villogott vörös sugarakat kibocsátva magából. Az ablakot kitártam és a párkányra ülve szemléltem a tájat, a csendes utcákat, ahol csak néha nyávogott fel egy kóbor macska. A tenger hangját innen is tökéletesen hallottam, élesen rajzolódott ki habjainak ostroma.
Szemeim hirtelen ólomsúlyúvá váltak és elragadott az álom.

Reggel persze már az ágyamban ébredtem lehetetlen pózba tekeredve. Nyögdécselve kúsztam le az emeletről, ahol szüleim – hétvége révén – a konyhában settenkedtek. Apa szégyenkezve kért bocsánatot anyától, amit azonnal el is fogadott. Furcsa, de mintha az évek során felhalmozódott haragját, most engedte volna ki anyán.
Forrt köztük a levegő és boldogan lestem lopott csókjaikat és gyengéd szavaikat, melyeket egymásnak címeztek. Aranyosak voltak. Mindig is egy ilyen erős szerelemre vágytam és szerintem a sors meg is áldott eggyel. A TV halkan zúgott a nappaliban, olyan háttérzajként működött. Bella anya mellett sertepertélt, míg Dave a kanapén elhelyezkedve szörfözött a csatornák között. Mivel semmi kedvem sem volt a konyhában segédkezni, így elhelyezkedtem Dave mellett, aki egy gyors puszival köszöntött.
 - Hogy vagy?
 - Köszi jól – nevettem fel és a vállára hajtottam a fejemet. Anyu kiszólt, hogy hangosítsuk már fel a TV-ét, ugyanis nem hall semmit.
Az egész túlságosan idillinek hatott. Kivettem bátyám kezéből a távirányítót és a híreknél lecövekelve hangosítottam fel a készüléket. Már kezdtem volna hangos beszédbe, mikor a bemondó nő fájdalmasan felsóhajtott.
Szőke haját megigazította és a mellette megjelenő képre pillantott. Lágy hangján szólalt meg.
 - Kedves nézőink egy szörnyű hírt kell bejelentenem – anya és apa is lefagyva figyelték a kiírt szöveget, a nő folytatta. – A Torontóba tartó repülő az Atlanti-óceán felett egy erősebb turbulenciába keveredett. A propellerek meghibásodtak, a pilóták minden tudásukat bevetették, ám ez kevés volt. A hatalmas szelek és a szélsőséges időjárás az utasok kárára ment. A repülőgép mélyen az óceánba veszett. A katasztrófa egyetlen túlélővel sem járt, a gép darabjai lassan kúsznak fel a vízfelszínére, így nagyjából betudtuk azonosítani a katasztrófa helyét. Kedves nézőink, kiknek a hozzátartozói ezen a repülőn utaztak kérem, menjenek a repterekre és kérjék el az utasok névsorát. Most kérem, tartsunk egy, egyperces néma csendet a hallottak tiszteletére. – a nő lehajtott fejjel hullajtott el egy könnyet.
A szüleim és én is megrökönyödve bámultuk a képernyőt, ahol a hatalmas óceánon megjelenő fehér kis darabkákat mutatták. Míg alul az információkat adták le, mint például azt, hogy hánykor szállt fel a gép és, hogy honnan.
Ahogyan az időpont megjelent a szemeim előtt, minden széthasadt körülöttem. A világ elcsöndesült és egy szürke lepel alá bújva szemléltem tovább a képernyőt, ahol a képkockák egyre csak váltogatták egymást. Nem szólaltam meg, messziről hallottam Bella ordítását és Dave csapkodását, de én mégsem mozdultam meg.
Egyetlen egy könny sem túrt utat magának, nem kellett erőlködnöm az elrejtésükben, ugyanis nem folytak. Legszívesebben elmerültem volna gondolataim világába, ám a remény még most is pislákolt bennem. Bármi történhetett, lehet elvesztette az útlevelét, vagy kirabolták, így nem tudott felszállni a gépre. Agyam gyártotta a különféle a forgatókönyveket a bensőm viszont kegyetlenül visított, az az apró darabka tudta, hogy ez lehetetlen és, hogy Shawn azon gépen utazott. Ezen semmi sem változtathat.
 - A reptérre kell mennünk! – ordítottam fel, nem érdekelt, hogy egy nyamvadt kinyúlt póló van rajtam, se az, hogy egy mackós nadrág, szemeim előtt egyetlen mondat lebegett. „Nem volt rajta a gépen.” Dave rám emelte könnyektől homályos tekintetét és visszahuppant a kanapé karfájára. Nem szólalt meg csak felnyújtotta a telefonját, ahol egy rövid üzenet érkezett egy ismeretlen számtól.
Sosem felejtelek el David :) - S.
Tenyeremből kiesett a készülék és reszketve futottam fel az enyémért, Bella visítva rugdalózott az ő telefonján is egy rövid üzenet virított.
 - Nem, nem, nem, nem! – kiáltottam mikor felvettem az éjjeliszekrényemről a készüléket, aminek a kijelzőjén egy kék pötty villogott.

Ut.: Szeretlek!

Nem volt rajta semmi, egyetlen egy jelző sem, hogy ki írta, ám tudtam, hogy ez az apró kis levél tőle jött. Akkor mikor már az egész repülő tudta, hogy le fognak zuhanni. Remegve dobtam a földre, sikítottam. Anya felrohant és karjaiba kapott.
 - El akarok menni a reptérre – ziháltam hevesen. Anya nem szólt csak vezetett.
A reptérre érve utunk egyenesen az információs pulthoz vezetett, már tobzódtak a hozzátartozók az apró asztalka körül. Valakik zokogva verték az üveget, míg mások hisztérikusan nevetgélve vonaglottak a padlón. Ahogy odaértünk a nő könnyes szemekkel lesett ránk.
Nem mondott semmit odanyújtotta nekünk az utasok névsorát és egy halk mosoly mellett újra helyet foglalt az üveg mögött.
Szemeimmel faltam a sorokat, mikor megláttam azt a két szót, melyet most az egyszer nem szerettem volna látni. Felnevettem és kirontottam az épületből.
Szívem némán zúzódott apró szemcsékre, melyek az erősen fújó szél hátára pattanva menekültek el mellőlem. És a szél, a világ minden egyes részére szórt belőlük, ahogyan a hideg betonon ültem már nem akartam semmit, csak azt, hogy folyjanak azok a hülye könnyek és mossák ki belőlem a fájdalmat. Végszóra egy apró csepp hullott a térdeimre. Bámultam azt a csillogó kis cseppet, amin a fény lassan csillant meg, magában hordozta a világ összes fényét, belőlem hullt ki a boldogságommal együtt.
Szemeim előtt láttam a fiú szép mosolyát, ahogyan engem próbált megnevettetni, hallottam fülemben csengeni kedves nevetését, mellyel mindig jobb kedvre derített. Éreztem az arcomon gyengéd érintését és ajkamra nyomódó ajakinak lágy szellőjét. És elmosolyodtam. Könnyesen, összetörve a betonon ücsörögve elmosolyodtam.
Eszembe jutottak a hülyeségeink azt, amiket együtt tettünk, a veszekedéseink és egész nyarunk lejátszódott a szemeim előtt, a lopott részeg csókok, a fájó szavak, és a boldog nevetések.
Tudtam, hogy halálának oka az én hibám, hisz ha akkor este nem veszünk össze, most ő boldogan ölelné meg a családját. Hisz egy gyilkos vagyok nem?
Mosolyom lehervadt. Vádam súlya a vállaimat nyomta, éreztem a lelkemre nehezedő láncokat. Hát tényleg egy gyilkos lennék, akit le kell láncolni a pokolba? Én vagy a szerelmünk ölt?
Térdeimre hajtottam a fejemet és hagytam, hogy utolsó hozzám intézett szavai bennem csengjenek. Ne sírj Drága, még visszatérek.
 - De Shawn mikor térsz vissza? Mikor fogsz újra belém szeretni és én mikor fogok újra beléd veszni? Mikor lesz az a majd? Én szeretlek…
Hallgattam, ahogy a lágy szellő elviszi a szavaimat és talán elhordják neki azt, amit mondtam. Talán meghallja majd, hogy nem fogom elfeledni őt soha. Mert most, hogy elment elvitte szívem egy hatalmas darabját, melynek űrje sosem fog begyógyulni, ez a seb fog rá emlékeztetni, ám a fájdalom emlékké fog válni, amikre visszagondolván mosolyogni fogok. Shawn emlékére nem sírni, hanem nevetni fogok, mert ezt teszi az idő, gyógyít. És én most a betegévé váltam és várom, hogy kiírja nekem az orvosságát…

Talán valahogy így telt az én tizenhatos nyaram; szerelmesen, őrülten és boldogan. 



Kedves Olvasóim!
Nem bírtam várni azzal, hogy kitegyem a részt, viszont a holnapi napom elég sűrű is lesz, tehát e két ok miatt sietettem az utolsó fejezet kitételét (lesz egy nap múlva még egy Epilógus is :))
Nem tudom, hogy ki mire számított, és hogy mit szóltok ehhez. Meg akartok ölni? Mérgesek vagytok? Mert én is magamra :) további infókat majd az írói utószóban írom le! Ha tetszett a rész, kérlek írj!
Puszi Kira!

Ut.: megdöglöttem Shawn legújabb számától, ti hogy vagytok vele? Linkeltem :)

10 megjegyzés:

  1. Kira!
    Én..én nem is tudom mit mondjak... Én nem tudok megszólalni.. Te ezt nem érted mert nem te olvasod kívülállóként, de egy olvasónak jobb történetet képzelni sem tudok. Hihetetlen. Ezt úgy képzeld el hogy nem őrjöngök vagy ilyesmi hanem ugyanazt érzem mint Shelly. Kívül semmi, belül tombol. Basszus Kira, minden tiszteletem. Ezt sajnos te tényleg nem érted és valószínűleg nem úgy megy át neked ahogy én azt szeretném de nem érdekel mert bármilyen módon a tudtodra kell juttatnom, hogy ez a jó értelemben véve nem normális. Így írnu.... Hát én tényleg... A rohadt életbe is ez hihetetlen... Meg vagyok veszve azért amit csinálsz. Az új blogodról mindent tudni akarok majd amint lehet. Nem is tudod, hogy milyen ajándékot kaptál a sorstól. Szerintem fogalmad sincs. A Fake Love-nál azt hittem, hogy nem lesz jobb. Hittem. Itt ülök csendben a szobában és nem a rész jár a fejemben hanem az, hogy hogyan írsz. Nem tudok mást mondani mint hogy az eddigi legjobb dolog amit életemben olvastam....
    Xoxo
    Julie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Julie!
      Ha lenne elképzelésed arról, hogy mit váltottak ki belőlem a szavaid! Képtelen voltam elhinni, hogy ezt az üzenetet nekem címezted! Köszönöm :)Most, hogy újra olvasom a megjegyzésedet, úlból könnyen gyűlnek a szemeimben, olyan hihetetlen ez az egész :D, de komolyan! Még egyszer csak is köszöngetni tudom!
      Puszi Kira!

      Törlés
  2. Hát Kira, őszintén szólva, ide nem karaok regényeket írni, hanem majd az epilógushoz. De annyit meg kell jegyeznem, hogy fantasztikus vagy, lehet te nem így érzed, de én kivülállóként így látom. Az hogy meghalt Shawn, ledöbbentett.. Viszont ismerős az amit Shelly is érzett: kívül nyugodt, belül halott..
    Sajnálom Shawn, igaz meg fordulr ez is a fejembe, de nem számítottam rá :)
    De nekem nagyon tetszett ez a rész is, várom az Epilógust :)
    Xo -B

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusz!
      Hidd el, nekem az amit írtál pontosan elég. Lehetetlenül köszönöm, hogy folytonosan írtál nekem, mindennél jobban esik :)
      Nagyon röülök, hogy tetszett a rész! Sietek az epilógussal!
      Puszi Kira!

      Törlés
  3. Kedves Kíra!
    Miről maradtam én le,amíg távol voltam 5 napig..összegezve írom le véleményemet,eme rész alá.De bővebben az epilógushoz fűznék majd hozzá.
    Na szóval..erre most mit mondjak? Kezdeném az előző résszel.Virultam amikor Shelly végre hazament,és nagyon aranyos volt az a jelenet,amikor körbecsókolta Shawnt..apropó Shawn.
    Most újra rácsodálkoztam,hogy mennyire édes,odaadó,lobbanékony és szerethető tud lenni,az előző részben ezt be is bizonyította. A jelenet,amelyben elbúcsúztak..Shawn ígérete..szívbemarkoló volt.Még szerintem annak is sírhatnékja támadt,aki érzelemmentes ember.Én magam is majdnem elsírtam magam.
    Akkor az utolsó rész..nem hiszem el.Egyszerűen nem tudom elhinni,hogy már megint vége egy történetednek.
    De ami miatt még szomorúbb vagyok,az gondolom nem is kérdés..Shawn.Istenemre mondom olyan megkövülten álltam,olvasás közben..mostmár sejtem milyen amikor azt mondják.."földbegyökerezett a lábam".Szó szerint lesokkolódtam,teljesen.Már akkor tudtam,hogy ez fog történni,amikor Shelly leült a Tv elé.Én is rögtön minden forgatókönyvet végigpörgettem az agyamban,hátha,hátha..de nem,vége.A remény még azért pislákol bennem,hogy hátha mégis valahogy túlte..és az epilógusban megírod,hogy megmenekült.Igen,ez valószínűtlen,de akkor is..mivel a másik történetednek se teljesen happy end lett a vége,azt hittem,hogy idézem magam:"itt már semmi nem akadályozhatja meg ezt".Aha persze,tévedtem.Ezt most nem bántásból mondom távol álljon tőlem, csak letört vagyok.De plusz pont,hogy szeretem a drámát,mint műfajt,szóval elviselem.
    Addig is várom is még nem is az epilógust,és a következő történetedben is számíthatsz rám,bár előre is bocsánat,ha nem mindig fogok írni,ettől függetlenül igyekszem elolvasni és írni is, de ez van ha az ember felvételizni fog.:/Neked sok sikert az új sulihoz,és az osztályodhoz.Megkérdezhetem esetleg,hogy milyen szakra mentél?
    Good luck and send a hug.
    Xx
    Kriszti
    U.I. Még mindig nem sikerült eljutnom odáig,hogy meghallgassam Shawn új számait.:"D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kriszti!
      Amikor megláttam a megjegyzésedet, nem is akaratam hinni a szememnek! Köszönöm, hogy szántál erre időt :)
      Hát igen a mi kis Shawnunk már csak ilyen cukorborsó volt, nekem is nehezemre esett megírnom azt a részt :)
      Hát igen, így most hogy megemlítetted, tényleg furcsa hogy nemsokára ennek a blognak is vége, gyorsan telik az idő nem gondolod? :) Örülök, hogy ennyire tetszett maga a rész és a történet! Ennél jobb érzést nem is élhet át egy "író". Erről a vég dolgoról majd az Írói utószóban szeretnék szót ejteni :)
      Kérlek, most figyelj rám! Szörnyen sokat jelent nekem az, hogy folyamatosan írsz nekem, de nem akarlak semmire sem kényszeríteni. Ezért kérlek ne kérj bocsánatot! Megértem, hogy nincs időd minden rész alá megjegyzéseket bigyeszteni, elég számomra ha elolvasod! :)
      Oh nyolcadikos leszel? Furcsa azt hittem idősebb vagy nálam :D köszönöm, remélem jó lesz az új suli :D
      Humán szakra mentem (szerintem magától érthető :D). És te milyen szakra kívánkozol tovább menni?
      Puszi Kira!
      Ut.: nagyon, de nagyon ajánlom a zenéit, szó szerint levegőt sem tudsz majd kapni (saját tapasztalat) :DD

      Törlés
    2. Kedves Kira!
      Oh szívesen,örömmel olvasom a történeteidet,amit a kezed közül kiadsz,mindig meg tudsz lepni.:*
      Az idő sajnos tényleg elég gyorsan telik..és a nyár is,utolsó évem az általánosban,nem is tudom mit gondoljak.Várom is a végét,de nem is hisz egy 'fejezet' zárul le az életemben,minden esetre izgatottan nézek a dolgok elé.
      Na jó, én pedig hadd szögezzem le,hogy örömmel írok neked,hisz ez nem "megerőltetés",15 perc az életemből tényleg nem sok.:)Főleg ha neked ezzel segítek.
      Igen,igen ezt mindig megkapom..:D De mit tudok csinálni,persze ennek részben örülök,de azért na. Nyugodtan,meséld el az élményeidet az új sulival kapcsolatban,hisz ez csak jó.:)
      Humán?Ki gondolta volna?-költői kérdés.:D Sok sikert.
      Én magam,hát nekem a szívem a humán felé húz,egy időben biológia-fizika-kémiára szerettem volna,de nem hiszem,hogy erre esik majd a választásom,mert irodalomból vagyok jobb.:)
      Good luck and send a hug.
      xx
      Kriszti
      U.I.Miközben írtam,Shawn új számát hallgattam a Mercy-t.:D Huh..hihetetlen.*-*

      Törlés
    3. Szia!
      Hmm köszönöm szépen, én pedig mindig örömmel lesem a részek alá írt szavaidat! Nagyon örülök, hogy így gondolod, de tényleg nem kell minden részhez írnod (oké befejeztem :D)
      Hát igen, ki gondolta volna :D igen én is alsóban meg ötödikben BFK-ra akartam menni, de aztán megismertem ezeket a tantárgyakat és búcsút intettem a gyermeki álmaimnak :D előre is sok szerencsét kívánok az évhez!
      Puszi Kira!
      Ut.: hát igen Shawn csak hihetetlent tud alkotni :D

      Törlés
  4. Szia,imádom a sztorit ,és ez a vége,shawn nem hallhat meg ,ezen depiztem egész nap , nem lehetne happyand a vége ,valahogy úgy hogy Shawn életben marad.Tudom már befejezted a sztori írását,de annyira jó lenne ������

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Sajnos nem:) tudom, nekem is nehezemre esett megírni, de szerintem pont így jó! Köszönöm hogy írtál nekem és sajnálom hogy csak ennyivel később tudok csal válaszolni!

      Törlés