2016. június 12., vasárnap

29. Fejezet: Rémálom



- Michelle Roswood -

Ahogy megláttam a sok szebbnél-szebb ruhát, szemeim azonnal felcsillantak és Zara felé vettem az irányt. Utam közben még visszapillantottam, de szerencsétlenségemben csak egy hatalmas tömeget láttam, kissé pánikba estem. A sok ismeretlen arc fenyegetően közeledett felém, telefonomat kirántottam a zsebemből, mikor hátulról valaki nekem jött. Ijedtemben felsikkantottam, mire az egész plázában menetelő tömeg rám emelte kérdő tekintetét. Telefonom hangosan pattant vissza a földről, felszisszentem és tenyereim közé fogtam azt. Képernyője szerencsésen repedés nélkül megúszta, és csak egy apró horpadás keletkezett a tokon. Magamban hálát adtam azért, hogy rávettem magamat még anno, hogy vegyek egy üvegfóliát.
Mérgesen tekintettem föl „támadómra”, de azóta ő eltűnt, mintha csak a föld nyelte volna el. Bosszúsan méregettem a tömeget, sajnálatomra nem kitudtam kivenni a sok ember közül pont őt. Hirtelen karok fonódtak a derekam köré és az ismerős ujjak látványára egy mosoly szökött az arcomra. Izmos karjaival erősen tartott, miközben arcát a hajamba temette. Tettetett sértődöttséggel fordultam hátra, barna szemei azonnal felkutatták az én smaragdjaimat és mélyen belevájta magát.
 - Honnan tudtad, hogy én vagyok az? – tettem csípőre a kezemet. Szemöldöke felszaladt a homlokára és érdeklődve lesett felém, mintha a folytatásért esedezne. – Hisz hátulról jöttél, nem láttad az arcomat, bárki más is lehettem volna! – magyaráztam meg előbbi szavaimat. Telt, rózsaszín ajkai felfelé kunkorodtak, kisöpörte hosszabbodó tincseit a szemei elől és nem túl mély hangján megszólalt. Szó szerint elolvadtam a karjaiban.
 - Ezer közül is megismernélek – lehelte a nyakamba fúrva az arcát. Kuncogva nyomtam puszit hívogató ajkaira, majd már húztam is magam után a boltba. Hogy mire is volt szükségem? Per pillantat mindenem megvolt, de melyik lány ne szeretne egy boltban járkálni és a szebbnél- szebb ruhákat mustrálni?
Már harmadjára jártam körbe az üzletet, mikor szemeim megakadtak egy gyönyörű ruhán. Elkerekedett szemekkel bámultam azt a csodát, melynek mellkasi része bézs csipkékben fodrozódott, míg alsó része röviden terebélyesedett derekam körül. Felkaptam a leárazott darabot -, ami mellesleg pont a méretem volt –, és a fülkébe rohantam vele. Kisebb problémák megoldása után csodálkozva lestem meg magamat a tükörben. Egyszerűen fantasztikusan mutatott, olyan volt, mintha rám öntötték volna. Kisasszéztam a fülkéből és Shawn elé léptem. Megkocogtattam a vállát, mire megfordult és szeme elé kerültem én.
Ajkai elnyíltak és egy halk basszust elmormolva húzott forró testéhez és bekebelezte az ajkaimat. Kissé felsóhajtottam és ujjaimmal, selymes haja közé furakodtam. Elmosolyodott, éppen nyelvét próbálta átdugdosni a számba, mikor egy halk köhécselés rángatott vissza minket a jelenbe.
Arcom piros árnyalatok ezreiben úszott, testemben szaladgáló vérem forrongott, egészen melegem lett, és az sem segített, hogy éppen a légkondicionáló alatt álltam. A mellettem szobrozó fiúra néztem, aki önelégült mosollyal a képén nyúlt a kezem után.
 - Megvesszük – kacsintott, mire újra rám tört egy kisebb pirulási roham. Visszaöltöztem eredeti ruháimba, a kasszához sietve fizettem ki ruhám árát, már léptünk is ki az épületből. Nem sokára kiszúrtuk barátainkat, kezükben pár szatyor pihent. Molly ujjongva vetette magát a ruhámra és vadul kacarászva kacsintgatott felém.
Bella elismerően bólintott, míg Dave csak megrázta a fejét, hát ilyen bátyám van nekem. Kint már alkonyodott és a nappal kék eget, most vörös és rózsaszín csíkok festették be. A nap már félig a horizont alá bukott, de egy utolsó kacsintás mellett már el is tűnt a tenger rengeteg mögött. Az ég tiszta volt ezer, meg ezer csillag csücsült azon a hatalmas végtelenségbe nyúló sötétségen.
Az aszfalt melegséget árasztott magából, így este sem fagytunk meg. Kis csapatunk vezetőjének ideiglenes posztját Bella vállalta el, én hátul kajtattam utánuk Luke-kal. Úriember létére felajánlotta, hogy viszi a csomagomat, amibe mosolyogva egyeztem bele. Karjaiba karolva döntöttem fejemet a vállának, mélyen magamba szívtam a sós levegőt. Shawn hátra-hátra pillantgatott ránk és kissé sértődött fejet vágott, amikor meglátta, hogy megfogtam Luke kezét.
Kissé rosszul esett folyamatos féltékenysége, hisz megbízhatna bennem annyira, hogy tudja, nem lennék képes arra, hogy megcsaljam. Hisz ha szeretünk valakit, mi kényszeríthet arra bennünket, hogy félrelépjünk? Sosem értettem ezt a felfogást.
Luke mély hangja húzott ki kis világomból.
 - Szép az új ruhád.
 - Köszi, szerintem is meseszép – pillantottam az említett tárgyra. – Amúgy végleg vége? – hajoltam a füléhez. Ajkaim érintették puha bőrét és alig egy másodpercre megremegett a gyomrom. Gyorsan elűztem az érzést és egy mély levegő vétel mellett kissé eltávolodtam tőle.
 - Aha.
Szűkszavú válaszán szomorúan elmosolyodtam, majd valami hülyeség folytán egy puszit nyomtam az arcára. Ajkaim érintése nyomán teste megfeszült és érdeklődve lesett felém, mintha magyarázatra várna. De magam sem tudom, hogy mi ütött belém. Teljesen lemaradtunk és egymást tekintetét keresve álltunk a csillagok lágy éneke alatt. Hajába belekapott a szél és egészen meseszerű látványt nyújtott, olyan volt, mint egy herceg, aki valamilyen Disney film vásznáról lépett le.
Nem értettem, hogy miért figyel barna íriszeivel oly intenzíven, de volt egy érzésem, hogy viszonzom pillantását. Már nem hallottam a többiek hangját, egyedül az előttem ácsorgó fiú barna szemeire koncentráltam. Ujjaival végig simított állam vonalán, egészen az ajkamig. Gyengéd érintésére testem megbicsaklott és egyetlen épeszű gondolatom is menekülőre fogta. Szívem akaratlanul dobbant hatalmasakat, miközben hevesen tiltakozott is. Szemeim maguktól lecsukódtak és vártam valamire, valami olyasmire, amire még álmomban sem gondolhattam volna.
Forró leheletét éreztem a bőrömön. Tenyereit a derekamra simította és testéhez húzott, összesimultunk. Megborzongtam, mikor ajkai váratlanul az enyéimhez értek. Felnyögött az érzésre és ez sajnos nem csak egyoldalú volt. Átkoztam magamat, hisz én hogy kerülhetem ilyen helyzetbe? Most éppen megcsalom a barátomat, akit igazából mindennél jobban szeretek? Ijedten löktem el magamtól, de már késő volt, valaki szemtanúja volt a félrelépésemnek és sajnos a legrosszabb személy kapta meg ezt a jelzőt. Szemei csalódottan szikráztak, míg egy hatalmas könny felszántotta fehér bőrét. Egy szó nélkül fordult meg, mire belőlem kitört a zokogás és már utána is vetettem magamat.
Én vetem meg azokat, akik megcsalják a barátjukat? Hisz mit tettem az előbb? Az egyik legjobb haverjával csaltam meg! Egy ribanc, egy kegyetlenül szar ribanc vagyok, aki nem érdemel meg egy olyan tökéletes fiút, mint Shawn. Szívem ketté tört, mikor ujjaimat csuklójára fonva, letaszította azokat magáról. Undorodott tőlem, de igazából én sem voltam másképp magammal.
 - Miért? – suttogta a tengert szemlélve.
 - Sajnálom – hangom elhalt és egy árva szót sem tudtam kinyögni, mit is kellett volna mondanom? Azt, hogy megmagyarázom? De mit akarok egyáltalán megmagyarázni? – Nagyon sajnálom – fordultam meg. Most, viszont az ő ujjai fonódtak az én csuklóm köré. Oly gyengéd volt az érintése, mintha egy porcelán babát fogott volna a kezeiben. Megvonaglottam érintése alatta. Tagadni sem tudtam, hogy életemnél is jobban szerettem ezt a fiút, most mégis mindent elbaltáztam egy kósza vágy miatt.
 - Miért?
Szavait már az ajkaimra suttogta, azokra az ajkakra, amik nem rég egy másik fiúén táncoltak. Lehajtottam a fejemet és halkan zokogva menekültem el előle. Mire volt szükségem? Egy jó nagy pofonra, ami kijózanít ebből a szörnyű rémálomból



Kedves Olvasóim!

Kösszönöm szépen a kedves szavakat és a sok-sok pipát, nagyon jól estek :) Meg is hoztam a következő részt, ami remélem kicsit is, de megtetszik nektek, próbáltam egy kis bonyodalmat bele vinni a sztoriba :)
Na és a másik dolog az lenne, hogy jövőhéten biztos nem tudok résszel szolgálni, mivel osztálykirándulásra megyek, majd hétvégén pedig ballagok, így sajnálatos módon csak két hét múlva szolgálhatok folytatással!
Ha tetszik írd le a véleményedet, pipálj vagy iratkozz fel!

Puszi Kira!

2 megjegyzés:

  1. Kedves Kíra!
    Ismét megkésve jelentkezem,elnézést.De nem is szaporítanám a szót tovább.
    A részről röviden:Sokkoló,és az 'én meg mondtam' feelingem volt egész végig,és sajnos nem jó értelemben.Persze nincs semmi bajom Lukkal,de ez most nem tetszett nekem,gondoltan én,hogy érez ő is valamit,de azért kicsit túllőtt a célon. Shellytől sem vártam volna,de mindenki tud meglepetéseket okozni,és az érzelmeit sem tudta irányítani(gondolom).
    Elérzékenyültem a végén..Shawnt annyira tudtam sajnálni.
    Na mindegy remélem megoldódik köztük a dolog a te kezedben van,hogy mit szánsz nekik.Várom a következő részt,két hét múlva.
    u.i.Kellemes nyarat,végre eljött ez is!
    Good luck,and send a hug.
    xoxo
    Kriszti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kriszti!
      Hát igen te megmondtad :D hát Luke szereti Shellyt, aki pedig most kicsit belezavarodott az érzéseibe. Shawnt én is nagyon sajnáltam, de meglátjuk mit hoz a jövő számukra .D
      Mégegysezr köszönöm, hogy írsz mindig, annyira jól esik a szavad :)
      Kira!

      Törlés