2016. június 23., csütörtök

30. Fejezet: Akarsz Harcolni?


A tenger előttem húzódott el, csillagok gyengéd fénye megbicsaklott a kék felszínen. A szél lágy süvítése elmerült a hullámok kegyetlen habzásában. Csönd volt. Egyetlenegy madár se szólalt meg, egyetlen egy tücsök sem ciripelt a szomszédos bokorban.
A tenger éneke volt az egyetlen muzsika, ami megtöltötte az ürességtől kongó területet. Emberek oly messze húzódtak innen, hogy kósza autók menetelését sem lehetett meghallani. Ez egy egészen másik bolygó volt, egyedül Én és Természet.
Egyedül voltam a gondolataimmal, melyek belülről marták fel testem részeit. Néma átok volt ez, ám megérdemeltem. Olyat tettem, amit elítéltem. Megvetettem régen valakit azért, amit néhány órája magam csináltam, a saját akaratomból. Nem voltam se részeg és be sem voltam állva! Teljesen józanon léptem félre!
Könnyeim nem apadtak.
Kérdezhetnék miért sírok, hisz nem ő csalt meg engem. A válaszom az lenne, hogy csalódtam magamban, jobban, mint ő bennem. Szeretem őt, ám ez nem volt elég.
Hátra vetettem a fejemet és a homokba hanyatlottam. Valami oknál fogva a vízbe masíroztam és teljesen lebuktam a felszín alá. Némaság vett körül, gondolataim elhagytak és egy kellemes sötétség vett körül, maradtam volna még egy kicsit ebben a tudatlanságba, de egy határozott érintés kitaszított a szépen kialakított burkomból.
Prüszkölve vetettem hátra átázott hajamat és érdeklődve lestem megmentőm felé. A hűvös szél sötét fellegeket repített felénk, amik nem túl sok jót sejtettek magukról. Hirtelen nagyon fázni kezdtem, de a mellettem cövekelő srác azonnal karjaiba vont. Ajkait erőszakosan tapasztotta az enyémekre. Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. A csillagok elrejtőztek a fellegek mögé és végszóra megdördült az ég is. A hirtelen időjárás változása sem tudott minket kizökkenteni a kis világunkból. Hevesen érintettük meg egymás forrongó testét, a víz akár már forrhatott is volna közöttünk. 
Hajába markolva húztam teljesen magamra, míg egy ugrás következtében már a karjaiban is tudhatott. A párás légtömegek még jobban felforrósították az érzékeinket.
Zihálva szakadtam le duzzadó ajkairól, tekintete barnából feketévé változott, két feneketlen sötétség kacsintgatott rám. Hevesen verő szívvel kászálódtam ki karjai közül és kivánszorogtam a partra. Nem akartam a szemébe nézni, nem akartam szembenézni a tetteimmel.
 - Shelly… - hangja lágyan csengett. Nem volt semmi neheztelés vagy valami hasonló. Csodálkoztam rajta én a helyében már rég ordítottam volna. – Shelly… - kapaszkodott óvatosan az ujjaimba. Sóhajtozva meresztettem rá íriszeimet, amiket egy megértő mosollyal díjazott. Kipirult arca egy kis színt adott sápatag bőrének. Egészen aranyos látványt nyújtott nedves ruháiban és zilált hajával.
 - Most mi lesz? – kérdeztem, de nem voltam benne biztos, hogy vágyom a válaszára.
Lazán vállat vont.
 - Gondolom most szakítanom kéne nem? – a szakítanom szó hallatán könnyek költöztek a szemeimbe és gyomrom egy apró golyó méretére zsugorodott.
 - Ja.
A helyzet ellenére is elmosolyodott.
 - Ez valami szabály nem? – lépett közelebb és egy vizes tincset a fülem mögé tűrt. Bólintottam. – És mi van akkor, ha én nem akarom betartani? Mi van akkor, ha ez is csak egy akadály, amivel meg kell küzdenünk? Egy kapcsolat se tökéletes. Minden ugyanúgy kezdődik, az már az embereken múlik, hogy hogyan alakul valami tovább. Vannak, akik küzdenek egymásért és vannak olyanok is, akik feladják, te kikhez akarsz tarozni? – simogatta az arcomat. Szavai a szívemig vájtak és tudtam, hogy igaza van. Ez csak egy akadály, ha véget vetünk ennek, talán jól járunk, talán nem. Nem tudom mi lesz ebből később, de nem is akarom tudni. A jelenben akarok élni, de nem egyedül. Vele.
Kezemet a derekára simítottam és lágyan a fülébe súgtam szavaimat.
 - Én harcolni akarok – leheltem megbabonázva illatától. Az eső hatalmas erővel zúdult ránk, de nem foglalkozva a hűs cseppekkel egymásba gabalyodtunk. Ajkaink között éreztük az eső hűs cseppjeinek édeskés ízét.
Végül teljesen átázva, kipirulva lépkedtünk visszafelé. Az úton alig szóltunk egymáshoz. Büszke voltam magunkra, nem fordultunk el egymástól egy ilyen helyzetben, egyszerűen megbeszéltük az egészet. Shawn félre tette féltékenységét és egy egészen eddig elrejtett oldalát mutatta meg, egy olyan oldalát, amit talán még senki sem látott.
Másnak éreztem ettől magamat, kitüntetésben részesített és ez mindennél jobban esett. Tudtam, hogy kapcsolatunk innentől új szintekre hágott, tudtam, hogy ez nem egy egyszerű nyári kaland lesz, valami egészen más és új dolog vette kezdetét, ami fenekestül fel fogja borítani a napjaimat, nem gondoltam bele, hogy milyen formában.
Az apartmanhoz érve csak az égő villanyokból sejtettem azt, hogy haza értek. Dave és Luke valamilyen beszélgetésbe elegyedtek és csak akkor kapták fel a fejüket, mikor beléptünk az otthonos kis helységbe. Tekintetem találkozott Luké-val. Furcsán csillogtak barna íriszei, lesütöttem a szememet és tovább figyeltem a diskuráló társaságot.
 - Hát ti? – vonta fel a szemöldökét Molly. – Gondolom elkapott benneteket a zuhé – lépkedett felém. Beleszimatolt a levegőbe és mindentudóan elmosolyodott. – Sós víz? Aha, tudtam én! Egy kis kaland a tengerparton? Shelly, tudtam én, hogy vadóc kis fantáziád van – vihogott fel. Dave felhördült és azonnal szidni kezdte barátnőmet. Jó volt azt látni, hogy azért kissé megenyhültek egymás felé.
 - Jól vagy? – lépett elém Bella és felvont szemöldökkel pillantott rám. – Te sírtál? – erre a veszekedő páros is felénk fordult. Dave védelmező fivér ösztönei bekapcsolódtak és Shawnra vetette magát, de Molly megállította benne. Hatalmas szemeivel engem nézett és valami információt próbált kiolvasni belőle, afelől, hogy hagyja e azt, hogy Dave megformálja Shawn fejét. Megráztam a fejemet.
 - Csak sós víz ment a szemembe – hazudtam. Molly azonnal észrevette azt, hogy hazudtam, de nem köpött be.
 - És mit kerestetek a tengerparton? – szállt be Dave is a faggatásba.
 - Csak úszni akart egy kicsit – segített kis Shawn.
 - Úszni? – így Bella.
 - Jaja lejártam a lábaimat, kellett egy kis úszás – csettintettem. Nem hittek nekem, de nem is faggattak tovább. Nem foglalkoztam átázott ruháimmal, Molly kezét megragadva rángattam kis a zuhogó esőbe. Tiltakozni se tiltakozott, pontosan tudta, hogy egy olyan S.O.S. megbeszélésre volt szükségem.
 - Mi történt?
 - Megcsaltam Shawnt – nyögtem ki, próbálva kipislogni a könnyeimet.
 - Tessék?
 - Jól hallottad, megcsaltam – sóhajtottam ujjaimat gubancos hajamba vezetve. – De ő megbocsátott! Egyetlen egy zokszó nélkül!
Molly megilletődve kereste a pillantásomat. Szemei szikrákat szórtak, de volt bennük valami megnyugtató is.
 - Szerencsés vagy – vont vállat.
 - Tessék? – most rajtam volt sor arra, hogy kiakadjak.
 - Mondom szerencsés vagy! – hördült fel. Előbbi jókedve menten elpárolgott. – Nekem ez nem adatott meg. Shelly én hazudtam! – kiáltotta ingerülten pattogó szemekkel. Könnyezni kezdett, nem tétlenkedtem azonnal karjaim közé szorítottam reszkető testét. – Szeretem Davidet – suttogta. Arcomra egy mosoly ült ki, mert éreztem, az elejétől fogva tudtam, hogy szereti bátyámat. Haját simogatva ringattam.
 - Tudom – kuncogtam fel.
 - Szeretem, csak megcsaltam. Shelly, félte az érzéstől, ilyenem még nem volt! Nem akartam szerelembe esni ezért megcsaltam és ekkor keletkezett a galiba. Olyan bűntudatom volt, nem mertem elmondani, mert féltem, hogy örökre megutál ezért ezzel a hülyeséggel kezdtem etetni, de csak rontottam helyzeten. Olyan hülye vagyok!
Kisebb kirohanása melengette a szívemet, mert éreztem, hogy végre teljesen megnyílt előttem. Eddig folyton eltitkolta előttem igazi érzéseit, magában oldott meg mindent. Nem bízott meg teljesen bennem, hisz titkait nem teregette ki előttem, most viszont elszakadt az utolsó cérnaszál is. Boldogan ölelgettem megszeppent barátnőmet.
 - Szeretlek! – kiáltottam önelégülten, mire egy hang megszólalt mögöttem.
 - Még a végén féltékeny leszek – kacsintott rám Shawn, mire mindhármunkból kitört a nevetés. 



Kedves Olvasóim!
Igen, igen sokat késtem, de ez a két hetem (a szünet ellenére is) szörnyen tömött volt, nem is akarom felsorolni mindet :DD
A fő az, hogy köszönöm a kedves szavakat, a pipákat és azt az egy feliratkozónak is! Annyira jól esik egy-egy ilyen kedves szó vagy tett. Na de sietek a következő fejezettel!
Puszi Kira!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése