A tenger előttem húzódott el, csillagok gyengéd
fénye megbicsaklott a kék felszínen. A szél lágy süvítése elmerült a hullámok
kegyetlen habzásában. Csönd volt. Egyetlenegy madár se szólalt meg, egyetlen
egy tücsök sem ciripelt a szomszédos bokorban.
A tenger éneke volt az egyetlen muzsika, ami
megtöltötte az ürességtől kongó területet. Emberek oly messze húzódtak innen,
hogy kósza autók menetelését sem lehetett meghallani. Ez egy egészen másik
bolygó volt, egyedül Én és Természet.
Egyedül voltam a gondolataimmal, melyek belülről
marták fel testem részeit. Néma átok volt ez, ám megérdemeltem. Olyat tettem,
amit elítéltem. Megvetettem régen valakit azért, amit néhány órája magam
csináltam, a saját akaratomból. Nem voltam se részeg és be sem voltam állva!
Teljesen józanon léptem félre!
Könnyeim nem apadtak.
Kérdezhetnék miért sírok, hisz nem ő csalt meg
engem. A válaszom az lenne, hogy csalódtam magamban, jobban, mint ő bennem.
Szeretem őt, ám ez nem volt elég.
Hátra vetettem a fejemet és a homokba hanyatlottam.
Valami oknál fogva a vízbe masíroztam és teljesen lebuktam a felszín alá.
Némaság vett körül, gondolataim elhagytak és egy kellemes sötétség vett körül,
maradtam volna még egy kicsit ebben a tudatlanságba, de egy határozott érintés
kitaszított a szépen kialakított burkomból.
Prüszkölve vetettem hátra átázott hajamat és
érdeklődve lestem megmentőm felé. A hűvös szél sötét fellegeket repített
felénk, amik nem túl sok jót sejtettek magukról. Hirtelen nagyon fázni kezdtem,
de a mellettem cövekelő srác azonnal karjaiba vont. Ajkait erőszakosan
tapasztotta az enyémekre. Szenvedélyes csókolózásba kezdtünk. A csillagok
elrejtőztek a fellegek mögé és végszóra megdördült az ég is. A hirtelen
időjárás változása sem tudott minket kizökkenteni a kis világunkból. Hevesen
érintettük meg egymás forrongó testét, a víz akár már forrhatott is volna
közöttünk.
Hajába markolva húztam teljesen magamra, míg egy
ugrás következtében már a karjaiban is tudhatott. A párás légtömegek még jobban
felforrósították az érzékeinket.
Zihálva szakadtam le duzzadó ajkairól, tekintete
barnából feketévé változott, két feneketlen sötétség kacsintgatott rám. Hevesen
verő szívvel kászálódtam ki karjai közül és kivánszorogtam a partra. Nem
akartam a szemébe nézni, nem akartam szembenézni a tetteimmel.
- Shelly… -
hangja lágyan csengett. Nem volt semmi neheztelés vagy valami hasonló.
Csodálkoztam rajta én a helyében már rég ordítottam volna. – Shelly… -
kapaszkodott óvatosan az ujjaimba. Sóhajtozva meresztettem rá íriszeimet,
amiket egy megértő mosollyal díjazott. Kipirult arca egy kis színt adott
sápatag bőrének. Egészen aranyos látványt nyújtott nedves ruháiban és zilált
hajával.
- Most mi
lesz? – kérdeztem, de nem voltam benne biztos, hogy vágyom a válaszára.
Lazán vállat vont.
- Gondolom
most szakítanom kéne nem? – a szakítanom szó hallatán könnyek költöztek a
szemeimbe és gyomrom egy apró golyó méretére zsugorodott.
- Ja.
A helyzet ellenére is elmosolyodott.
- Ez valami
szabály nem? – lépett közelebb és egy vizes tincset a fülem mögé tűrt.
Bólintottam. – És mi van akkor, ha én nem akarom betartani? Mi van akkor, ha ez
is csak egy akadály, amivel meg kell küzdenünk? Egy kapcsolat se tökéletes.
Minden ugyanúgy kezdődik, az már az embereken múlik, hogy hogyan alakul valami tovább.
Vannak, akik küzdenek egymásért és vannak olyanok is, akik feladják, te kikhez
akarsz tarozni? – simogatta az arcomat. Szavai a szívemig vájtak és tudtam,
hogy igaza van. Ez csak egy akadály, ha véget vetünk ennek, talán jól járunk,
talán nem. Nem tudom mi lesz ebből később, de nem is akarom tudni. A jelenben
akarok élni, de nem egyedül. Vele.
Kezemet a derekára simítottam és lágyan a fülébe
súgtam szavaimat.
- Én harcolni
akarok – leheltem megbabonázva illatától. Az eső hatalmas erővel zúdult ránk,
de nem foglalkozva a hűs cseppekkel egymásba gabalyodtunk. Ajkaink között
éreztük az eső hűs cseppjeinek édeskés ízét.
Végül teljesen átázva, kipirulva lépkedtünk
visszafelé. Az úton alig szóltunk egymáshoz. Büszke voltam magunkra, nem
fordultunk el egymástól egy ilyen helyzetben, egyszerűen megbeszéltük az
egészet. Shawn félre tette féltékenységét és egy egészen eddig elrejtett
oldalát mutatta meg, egy olyan oldalát, amit talán még senki sem látott.
Másnak éreztem ettől magamat, kitüntetésben
részesített és ez mindennél jobban esett. Tudtam, hogy kapcsolatunk innentől új
szintekre hágott, tudtam, hogy ez nem egy egyszerű nyári kaland lesz, valami
egészen más és új dolog vette kezdetét, ami fenekestül fel fogja borítani a
napjaimat, nem gondoltam bele, hogy milyen formában.
Az apartmanhoz érve csak az égő villanyokból
sejtettem azt, hogy haza értek. Dave és Luke valamilyen beszélgetésbe
elegyedtek és csak akkor kapták fel a fejüket, mikor beléptünk az otthonos kis
helységbe. Tekintetem találkozott Luké-val. Furcsán csillogtak barna íriszei,
lesütöttem a szememet és tovább figyeltem a diskuráló társaságot.
- Hát ti? –
vonta fel a szemöldökét Molly. – Gondolom elkapott benneteket a zuhé –
lépkedett felém. Beleszimatolt a levegőbe és mindentudóan elmosolyodott. – Sós
víz? Aha, tudtam én! Egy kis kaland a tengerparton? Shelly, tudtam én, hogy
vadóc kis fantáziád van – vihogott fel. Dave felhördült és azonnal szidni
kezdte barátnőmet. Jó volt azt látni, hogy azért kissé megenyhültek egymás
felé.
- Jól vagy? –
lépett elém Bella és felvont szemöldökkel pillantott rám. – Te sírtál? – erre a
veszekedő páros is felénk fordult. Dave védelmező fivér ösztönei bekapcsolódtak
és Shawnra vetette magát, de Molly megállította benne. Hatalmas szemeivel engem
nézett és valami információt próbált kiolvasni belőle, afelől, hogy hagyja e
azt, hogy Dave megformálja Shawn fejét. Megráztam a fejemet.
- Csak sós
víz ment a szemembe – hazudtam. Molly azonnal észrevette azt, hogy hazudtam, de
nem köpött be.
- És mit
kerestetek a tengerparton? – szállt be Dave is a faggatásba.
- Csak úszni
akart egy kicsit – segített kis Shawn.
- Úszni? –
így Bella.
- Jaja
lejártam a lábaimat, kellett egy kis úszás – csettintettem. Nem hittek nekem,
de nem is faggattak tovább. Nem foglalkoztam átázott ruháimmal, Molly kezét
megragadva rángattam kis a zuhogó esőbe. Tiltakozni se tiltakozott, pontosan
tudta, hogy egy olyan S.O.S. megbeszélésre volt szükségem.
- Mi történt?
- Megcsaltam
Shawnt – nyögtem ki, próbálva kipislogni a könnyeimet.
- Tessék?
- Jól
hallottad, megcsaltam – sóhajtottam ujjaimat gubancos hajamba vezetve. – De ő
megbocsátott! Egyetlen egy zokszó nélkül!
Molly megilletődve kereste a pillantásomat. Szemei
szikrákat szórtak, de volt bennük valami megnyugtató is.
- Szerencsés
vagy – vont vállat.
- Tessék? –
most rajtam volt sor arra, hogy kiakadjak.
- Mondom
szerencsés vagy! – hördült fel. Előbbi jókedve menten elpárolgott. – Nekem ez
nem adatott meg. Shelly én hazudtam! – kiáltotta ingerülten pattogó szemekkel.
Könnyezni kezdett, nem tétlenkedtem azonnal karjaim közé szorítottam reszkető
testét. – Szeretem Davidet – suttogta. Arcomra egy mosoly ült ki, mert éreztem,
az elejétől fogva tudtam, hogy szereti bátyámat. Haját simogatva ringattam.
- Tudom –
kuncogtam fel.
- Szeretem,
csak megcsaltam. Shelly, félte az érzéstől, ilyenem még nem volt! Nem akartam
szerelembe esni ezért megcsaltam és ekkor keletkezett a galiba. Olyan
bűntudatom volt, nem mertem elmondani, mert féltem, hogy örökre megutál ezért
ezzel a hülyeséggel kezdtem etetni, de csak rontottam helyzeten. Olyan
hülye vagyok!
Kisebb kirohanása melengette a szívemet, mert
éreztem, hogy végre teljesen megnyílt előttem. Eddig folyton eltitkolta előttem
igazi érzéseit, magában oldott meg mindent. Nem bízott meg teljesen bennem,
hisz titkait nem teregette ki előttem, most viszont elszakadt az utolsó
cérnaszál is. Boldogan ölelgettem megszeppent barátnőmet.
- Szeretlek!
– kiáltottam önelégülten, mire egy hang megszólalt mögöttem.
- Még a végén
féltékeny leszek – kacsintott rám Shawn, mire mindhármunkból kitört a nevetés.
Kedves Olvasóim!
Igen, igen sokat késtem, de ez a két hetem (a szünet ellenére is) szörnyen tömött volt, nem is akarom felsorolni mindet :DD
A fő az, hogy köszönöm a kedves szavakat, a pipákat és azt az egy feliratkozónak is! Annyira jól esik egy-egy ilyen kedves szó vagy tett. Na de sietek a következő fejezettel!
Puszi Kira!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése