2016. május 19., csütörtök

26. Fejezet: Luke



Reggel a napfény kegyes cirógatására keltem. Az alattam fekvő fiú, szuszogva adta a tudtomra, hogy még az álmok világában volt, tehát óvatosan lehámoztam magamról ölelő karjait és fürdőbe settenkedtem.
Az este folyamán szerencsésen találtunk egy kedves kis apartmant, ahol megtudtunk szállni legalább két napra. Az egész egy fehér kis épület volt nem messze a tengertől. Persze nem a város közepén, sokkal inkább a határnál húzódott a mi kis szállónk.
Két emeletes kis házikó és összesen négy darab „lakás” található meg benne. Mi elfoglaltuk a legnagyobbatt. Gyors fogmosás után hajamat egy kócos kontyba kötöttem és kifáradtam Luke mellé, aki a verandán ücsörgött egy gőzölgő kávéval a kezében. Haja hullámosan hevert a vállán, egészen megnőttek az utazás során, testét egy egyszerű fehér póló és egy rövid gatya fedte.
Mögé osontam és fejemet a nyakába fúrva öleltem át hátulról. Kissé megmerevedett, de mihelyst észlelte, hogy csak én vagyok az lazított merev tartásán. Hátra pillantott és egy puszit nyomott az arcomra. Borostája kissé szúrta a bőrömet, de nem tettem szóvá, helyet foglaltam mellette és boci szemekkel kezdtem bűvölni a kávéját.
 - Na, ne már Shelly – nyafogott beletúrva szanaszét eső tincseibe.
 - Miért? Csak szomjas vagyok – vontam vállat vigyorogva, mikor felállt és nekem is készített a hírhedt isteni kávéjából. – Köszi – mosolyogtam fel rá. – Na és nincs vihar a paradicsomban? – nevettem fel felhörpintve poharam tartalmát. Arcáról lehervadt a mosoly és feszülten meredt az pezsgő utcára. Kezeimmel az övéi után nyúltam és megszorítottam izomkötegekbe állt tenyerét. Szomorúan rám pillantott és egy sóhaj után szólásra nyitotta ajkait.
 - Nem tudom, Shelly – kezdett bele nem eresztve ujjaimat. – Egyszerűen mikor megláttam azzal a faszival a WC-ben elszakadt bennem valami, azt hittem Bells más, de tévednem kellett…
 - Mert Bella tényleg más!
 - Én is azt hittem, addig a szent percig. De akkor és ott elszakadt az a kötelék, ami hozzá fűzött, egyszerűen bumm! – magyarázta keserű arckifejezéssel. – Már nem szeretem – suttogta halkan, még én is alig hallottam meg reszketeg szavait. Megrökönyödve meredtem rá, fájt ezt hallanom tőle, de nem hibáztathattam érte. -, viszont azt látni a szemeiben, hogy Ő ugyanúgy szeret engem megemésztő. Nem akarom összetörni, mert nem szerelemmel, de attól függetlenül szeretem, mint egy barátot – hajtotta le a fejét, miközben barna tincsei követték mozgását. Beletúrtam selymesen puha hajába és állánál fogva felemeltem a fejét. Csillogtak barna szemei, megkerültem az asztalt és magamhoz vontam a testét. Furcsa mód, testünk egymáshoz simult. Én Luke nyakhajlatába dugtam a fejemet, míg a hajamba temette az arcát. Derekamra csúsztatta a kezét és jó szorosan tartott, de közben úgy vigyázott rám, mintha bármelyik percben apró darabokra törhetnék.
 - Semmi baj – nyugtatgattam és egy puszit nyomtam borostás arcára. -, de el kell mondanod Bellának, neki és neked is jobb lesz – birizgáltam egy hullámos hajtincsét.
 - Mit kell elmondania nekem?
Mindketten egyszerre fordultunk meg és azonnal szétrebbentünk. Zavartan néztem nővéremre, aki még kómás fejjel is ezerszer szebb volt, mint én. Szőke haja nem állt hatalmas összevisszaságban egyszerűen az arca mellet lógott. Csak szemei alatt húzódó vastag fekete karikák rondítottak bele a képbe.
Kétségbe esve pillantott hol rám, hol pedig a mellettem magasodó fiúra. Elsápadt, mintha csak szellemet látott volna.
 - Öhm… - kezdett volna magyarázkodásba Luke, de nővérem egy intéssel benne rekesztette a szót.
 - Ne, Luke! – sóhajtotta. – Ha most azt akarjátok közölni, hogy igazából ti szeretitek egymást és, hogy Luke egy ideje csalt én csak annyit mondok, h-hogy nem baj. Szeretlek titeket… így nem baj, ha ti… ketten, vagyis nem tudom! – fakadt ki Bells.
 - Bella! – kiáltottam rá. – Úristen! – kapkodtam a levegőt és úgy éreztem mindjárt elájulok! Én és Luke? – Dehogy csak beszélgettünk!
Nővérem elképedt arca vörössé vált és szégyenkezve kezdett el dadogni. Luke-ra vetette magát és az ajkaira tapadt. A barna hajú srác arca grimaszba állt, szemeit kinyitotta és tekintetünk összeakadt, egy bíztató bólintást megejtve elhaladtam mellettük, pont akkor, mikor Luke megszakította a csókot, innentől kezdve a dolgok már csak rájuk vonatkoztak.
Lehuppantam a konyha melletti asztalra és felnéztem a kis TV-re, amin valami híradó szerűség ment. Gondolataim viszont elkalandoztak…

„ Reggel kómás fejjel kászálódtam ki az ágyamból, mikor meghallottam Dave és valaki másnak is a hangját. Szívem azonnal mérhetetlen tempóba kezdett el verni, mikor azonosítottam a hangot a gazdájával. Kipattantam az ágyamból és az egész alakos tükör elé állva, kezdtem igazítgatni a hajamat és a ruháimat. Csak nem jelenhetek meg előtte pizsamában! De az is túl feltűnő lenne, ha szoknyában parádéznék előtte, így elvetettem minden gondolatomat és egy jó 11 éveshez méltóan pizsamában és kócos hajjal másztam ki az ajtóm mögül.
Anya a konyhában csinálta a dolgát, miközben Luke és Dave a TV előtt ülve nyomkodták a kontrollert. A szemüveges fiú ma is – magához híven – tökéletesen festett. Arcom azonnal pírba borult, amit anyu észre is vett és jó bűntárshoz híven egy kacsintás mellett felvonta Luke figyelmét. Felpillantott és szeme azonnal megakadt rajtam. Elmosolyodott.
 - Jó reggelt, Hercegnő – szólított becenevemen. – Jól aludtál? – állt fel és egyre csak közeledett felém. Arcom színét már egy paradicsom is megirigyelhetné, hisz éreztem, hogy ég.
 - J-jól – makogtam mikor már teljes nagyságával előttem állt. Ölelésébe kapott és jó fiúhoz híven egy puszit is nyomott az arcomra. Szerelmes 11 éves révén már csupán a közelségétől megolvadtam.
 - Örülök neki – tett le a földre hatalmas vigyorral az arcán.”

Ma már tudom, hogy mindenki tudta a családomból, hogy mennyire bele vagyok habarodva a szemüveges srácba, de akkor erről mit sem sejtve úszkáltam a rózsaszín ködbe, ami most is megkörnyékezett. Valaki nekem rontott hátulról, vékony karjait megérezve a derekamon, azonnal tudtam, hogy ki a „zaklatóm”.
 - Reggelt! – foglalt helyet mellettem. Kivette kezemből a tökéletesre pucolt almámat és azt rágcsálva tekintett fel ő is a TV-re.
 - Neked is – dörmögtem elcsent ételemet lesve. Kintről hangos zokogást hallottam meg és Luke dörömbölő lépteit, ahogy elszalad mellettünk. Molly értetlen tekintettel lesett ki a verandára, ahol Bella a tenyereibe temette az arcát és folyamatosan motyogott valamit.
Barátnőmre bíztam a nővéremet, míg én valami elfogadható külsőt varázsoltam magamnak, egy puszit nyomtam alvó barátom arcára, majd bele is vetettem magamat egy Marseille-i reggelbe. Majdnem eltaposott egy nagyobb turistacsoport, de szerencsére pár karcolás mellett megúsztam.
A leanderek mézédes illata az orromba kúszott és megrészegülve battyogtam oda egy gyönyörű rózsaszínben pompázó bokorhoz. Letéptem egy virágot és tovább ballagtam a keskeny utcában. Nem sokára megpillantottam Luke-ot egy pékségben ücsörögve, így vigyorogva foglaltam helyet mellette.
 - Nem is csodálkozom azon, hogy itt vagy – dőlt hátra a székén és csillogó szemekkel meredt rám.
 - Hát ne is – vettem magamnak egy túrós sütit és rápillantottam. – Mi van?
 - Nem is hasonlítotok egymásra – könyökölt az asztalra, ám tekintetét nem akasztotta le rólam. – Bells és Dave még igen és te is meg a bátyád, de te meg Bella… ellentétek vagytok.
 - Jól érzed magad? – helyeztem tenyeremet hűs homlokára. Röhögve dőlt hátra és minden egyes négyzetmillimétert felmért az arcomon. – Mi van? – ismételtem meg magamat, mire egy méla választ kaptam.

 - Néha annyira visszamennék a múltba…




Sziasztok!
Igen egy meglepi résszel jöttem :D furi mi? Én és az extra rész? Na mindegy... köszönöm az ari kommentet és a pipákat is, mondtam már, hogy szeretlek beneteket? :D
Hétvégén jön a folytatás!
Puszi Kira!

ut.: képen Luke :)

2 megjegyzés:

  1. Kedves Kíra!
    Roppant örülök,hogy ilyen hamar tudtál hozni új részt.(Még így elég megkésve is,írom ezt a kommentet).
    Miért van olyan érzésem,hogy Luke-ot enyhe szálak fűzik Michellehez,ehem ehem,és most nem barátságra gondolok.Talán van alapja a feltételezésemnek..az utolsó mondatot elnézve,és a múltat visszaidézve.(Gondolom rájöttél mire gondolok).Kíváncsi vagyok mit hozol ki ebből,és úgy a szereplők történetére is.Kicsit hiányoltam Shawn-t, valahogy az elmúlt pár részben nem volt jelen annyira,de persze nem 'csünghetünk' rajta sem állandóan,és jól is teszed,hogy nem csak róla írsz,mert így megismerjük a többi szereplő életét, érzéseit egy kicsit jobban,mert azért lássuk be nem csak a főszereplők fontosak ebből a szempontból.Szóval örültem ennek Luke-os résznek és nyitott lennék több ilyen részre is.(Persze azért Shawn és Michelle a főszereplők).
    Összevetve jó kis rész volt,üdítő volt olvasni egy hosszú nap után.
    Good luck,and send a hug
    xoxo
    Kriszti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kriszti!
      Hát szerintem nem is kezdhetném máshogy ezt a kommentet is, úgyhogy köszönöm szépen :)
      Nagyon örülök annak, hogy ez a rész is elnyerte a tetszésedet és, hogy szimpatizálsz Luke-kal, mert, ahogy a kis alsó "szösszenetben" is említettem mostantól több szerepet szánok neki. Igen Shawn most egy kicsit keveset szerepelt, de a következőkben szerintem, ha minden igaz, szerepelni fog, mégis csak egy főszereplőnkről van szó :)
      Az pedig, hogy Luke és Shelly között van e több mint barátság, hogy is mondjam a jövő zenéje :D Köszönöm még egyszer a hosszú és aranyos komidat, mert szörnyen jól estek a szavaid (mint általában). Sietek a résszel!
      Puszi Kira!

      Törlés