22. Fejezet: Veszélyes játék

Lányokkal egy hosszú, mély pletykázás után lelépdeltünk a lépcsőn, mivel már tíz perce múlt hét. Shawn a konyhában ücsörgött és valamit iszogatott, mellette pedig a teljesen feketébe burkolózott fivérem, igazán komolyan gondolja a depressziós hangulatát.

Barátom mellé libbentem, kinek testét egy fehér ing és egy fekete nadrág fedte, dögös és egyben elegáns, pont tökéletes. Szoknyám teljesen fellebbent körülöttem, de nem foglalkozva vele egy csókot nyomtam duzzadt, vörös ajkaira. Még most sem fogtam fel, hogy hogy lehet egy pasinak ilyen telt ajka és persze egyméteres szempillája. Sötét pillák mögött pedig egy mogyoróbarna szempár csücsült. Pimasz mosolyra húzta ajkait és az ölébe vonva nyomta az arcát nyakhajlatomba. Hosszabbodó tincsei rakoncátlan játékba kezdtek, azaz csiklandozni támadt kedvük. Kuncogva rendezgettem azokat, mikor végre elindultunk a megbeszélt úti cél felé.

Nővérem minden báját bevetve teperte Luke-ot, aki értetlenül meredt rá. Nem értettem, hogy most hirtelen mi bajuk lett egymással, mikor kapcsolatuk eddig hibátlan volt. Luke egy illedelmes és aranyos fiú volt, aki hűen követte a szabályokat, de nem félt megszegni őket, talán ezért is volt vele érdekes egy kapcsolat. Bella, pont az ellentéte a komoly és megfontolt szemüveges fiúnak. Bohókás kerek arcáról kilométerekről is le lehet olvasni a jókedvet és kedvességet egy kis komolysággal fűszerezve. Szerintem, a tökéletes kapcsolat és pár szerepét elnyerték, de minta most kissé kerülnék egymást. Nem hiszem, hogy érzéseik alábbhagytak volna, hisz Luke ugyanolyan csodálattal meredt nővéremre, mint eddig, mégis vegyült valami sötét a tekintetében.

A betonon, cipőm sarka kényelmetlenül kopogott. Az épületet megközelítve azonnal megcsapott minket a pia tömény szaga és az üvöltő zene. Fiatalok sora ácsingózott a hűvös éjszakában az ajtó előtt. Gondolom jegyet kell venni, hogy beléphessünk, bűzlik már messziről, hogy ez egy „elit” hely, ha lehet egy szórakozó helyet elitnek nevezni. Beálltunk a tömeg végére és vártunk, hogy sorra kerüljünk végre, az ajtó elé lépve két hatalmas őr vicsorgott ránk. Végig futtatta rajtam a tekintetét az egyik kopasz és perverzül megnyalta cserepesre száradt sárgás ajkait. Kopasz fején csillámlottak az esti fények, míg keményre gyúrt testén egy izzom póló feszült. A pólójának ujjai alól furcsa minták kúsztak elő és egész kezét körbe indázták a különböző alakzatok.

 - Mi van cicus, csak nem tetszik a látvány? – szólt be a kopasz, szürke tekintetében megcsillant a vágy. Számat szólásra nyitottam, de egy test elém állt. Ingjén keresztül is tökéletesen láttam szálkásra gyúrt izmait, melyek keményen fedték csontjait, bőre érintése mégis puhább volt, mint a legnemesebb selyemé.

 - Hűtsd le magad, haver – szűrte ki a fogai közül és egy gúnyos mosolyt öltött az arcára. – A lány számodra tabu – villantotta meg fehér fogsorát, elvette a papír karpereceket és beinvitált maga előtt az épületbe.

 - Meg tudom védeni magamat!

 - Dehogy tudod, Shelly – húzott magához és összeborzolta tökéletesen álló frizurámat.

 Megforgattam a szemeimet, mégsem tudtam rá haragudni.

A tömeg hatalmas volt, alig lehetett megmozdulni. A levegő párás és bűzlött a dohányfüsttől, ami gondolom kintről szűrődött be ide. Köhögve vonultam a bárhoz, egymás után szórtam le magamról a tapogatózó vizes kezeket, melyek csuklóm vagy derekam köré fonódtak. Kissé undorodtam a gondolattól, hogy mennyi baci lehet a kezükön, melyet szemtelenül helyeznek a testemre, mint éppen most. Valaki nagyon jó kedvében lehetett, mert egy nyirkos tenyeret éreztem meg a fenekemen. Ingerülten csaptam a kezére és szikrákat szóró tekintettel űztem el magam mellől ezt a faszit.

Ismerőseim elvegyültek a tömegben, mert sehol sem láttam egy fehér inges fiút, vagy éppen a többieket.

Szerintem egy órán át ücsörögtem egyedül a székemen, mikor egy fiatal srác állt meg előttem, tipikus tömeg fiú. Állapítottam meg magamban. Barna haja ziláltan meredezett összevissza, míg testét egy egyszerű ing és egy gatya fedte. Mosolya gödröcskéket varázsolt az arcára, de még ezzel sem tudott levenni a lábamról.

A villódzó színes fények, aranyszínűre festették a szemét, azokba az íriszekbe beletekintve viszont összes kételyem a fiú felől elpárolgott. Gyönyörű szemei voltak, zöldek, de nem a tipikus foszöld. Nem. Sokkal inkább aranyosan csillogtak néhány smaragd ponttal magukban. Káprázatos, sosem láttam ilyen színű szemet. Borostyános villogása magába szívta az embert.

 - Miért üldögél egy csinos lány egyedül egy széken? – foglalt helyet mellettem, bár szemeit nem vette le rólam. Nem mért végig, csupán a szemeimbe meredt és ez tetszett benne. Jó pont neki.

 - Elvesztettem a barátaimat – kortyoltam bele az italomba. – És nem találom őket, de látom, nem kényszeríti őket egy belső erő arra, hogy megtaláljanak maguknak.

 - Értem. Már vagy egy órája ücsörögsz itt egyedül, miért nem keresed meg őket?

 - Nem tudom – nyögtem ki rámeredve, igaza volt, de nem volt kedvem félbe szakítani a tökéletes bulijukat, persze nélkülem. – Nem hiszem, hogy annyira vágynának a társaságomra – konyultak le az ajkaim. A fiú felnevetett, majd rendelt magának is egy pohárnyi habzó sört. Nem kifejezetten rajongtam a sörért, nem mintha annyira nagy tapasztalatom lenne az alkoholos italok felől.

Nem eddigi életemben nem is nagyon buliztam, élveztem ugyanolyan napjaim adta egyensúlyt. Nem vágytam fűre vagy bármiféle drogra, boldog voltam és kész. Szüleim pedig meg voltak velem elégedve, nem szabtak határt a hazaérkezésemre, nem fenyítettek tanulásra, mert tisztában voltak azzal, hogy magam is ismertem ezeket a szabályokat, és általában be is tartottam őket. Dave és Bella szöges ellentétei voltak velem szemben.

Dave a gimi rosszfiúja, míg Bella egy vadóc csaj volt, aki minden pasit az ujja köré csavar. Folyamatosan buliztak és élvezték a fiatalkort addig, amíg el nem költöztek. Szüleim kissé megnyugodtak, hogy két ilyen lázadót letudhattak és folyamatosan arra készültek, hogy én mikor robbanok. Ez nem következett be, nagy örömükre. Sikerült egy nyugodt természetű lányt világra hozniuk egy kissé szemtelen ikerpár után.

Gondolataim mély fonalaiból a zöld szemű srác szakított ki, hatalmas íriszeivel engem lesett és érdeklődve figyelte arcom minden rezdülését, mintha olvasni akart volna belőlem. Elfordítottam a fejemet és a hullámzó tömegre lestem. Barátaimnak ugyanúgy semmi nyoma sem volt. Idegesen felhörpintettem poharam tartalmát és az idegen kezét megragadva belevetettem magunkat a táncolókba. Testek és végtagok tapadtak rám, de nem foglalkoztam velük egyszerűen ugráltam, vonaglottam, mint a maradék ember, akik körülöttem ropták a táncaikat.

Korlátaim felszakadtak és már semmi sem tartott vissza a szabadságtól. Mérges voltam Shawnra, hisz csak úgy itt hagyott, Mollyra, mert legjobb barátnőm révén mellettem kellett volna maradnia, és nem utolsó sorban a testvéreimre is! Együtt kellett volna buliznunk nem külön-külön.

A mögöttem táncoló fiú – neve még mindig rejtély – egyre jobban simult a testemhez. Vágyának jelképe hozzám dörgölőzött, undorodtam magamtól. Barátom van én pedig egy perverz faszival táncolok, akinek mellesleg gyönyörű szemei vannak. Hirtelen ajkait a nyakamra nyomta és a várt undor helyett egy hatalmas löketnyi vágy perzselte szét a testemet. Lihegve döntöttem oldalra a fejemet, hogy több hely jusson a fiúnak, felbátorodva cuppant rám és vékony nedves csíkokat kezdett gyártani a nyakamra.

Nyögdécselve vonaglottam alatta és arra vágytam, hogy ajkai az enyémeket érintsék. Agyam előtt elhomályosodott minden, talán túl sokat ittam, de semmit sem tudtam felfogni. Csak azt, hogy egy gyors menetet kíván a testem, semmi bűntudat vagy hasonló érzés nem kelt életre bennem. Már fordultam volna meg, de egy kar erősen rántott hátra, a gyorsan jött helyváltoztatás eredményeképpen gyomrom tartalma kitörni készült, öklendezve futottam a kijárathoz, ahol egy kukába hajolva elhánytam magamat.

Egyáltalán nem józanodtam ki előző érzéseimből, érdekelt, hogy kirángatott ki az udvarra, de sajnos érzékszerveim teljesen elavultak. Szemeim előtt sötétséget láttam csak mikor egy adag hideg vizet éreztem az arcomnak csapódni. Ijedten sikkantottam fel, ám a kis hideg zuhany azonnal kijózanított. Lelkiismeretem felébredt és egész testemen végigszántotta. Szörnyű ember vagyok – gondoltam magamban, mert nem vagyok az? Leállok csókolózni egy idegennel, aki mellesleg leitatott.

 - Jól vagy? – emelte fel az államat Ő. Szemeimet marni kezdték a könnyek és zokogásba törtem ki. Nem esett jól, hogy csakúgy elhagyott és még csak nem is keresett, de amit én tettem az sokkal komolyabb volt ennél. Majdnem megcsaltam! – Michelle, ne sírj – vonta magához a testemet. Megmerevedtem egész nevem hallatán, már csak ez hiányzott, látta volna, hogy mit tettem? Látta volna azt, hogy egy olcsó ribanc vagyok? Csalódott bennem? Nem is akar többé látni? Gyűlöl? Kérdések zakatoltak a fejemben és nem segítettek sokat a helyzetemen, mint egy süllyedő homokban úgy süllyedtem el a szégyenemben és a fájdalmamban. – Hé, semmi baj – búgta a fülembe és orrával piszkálgatta az arcomat. – Nem haragszom, csak tetszik az egész neved is – kuncogott fel halkan. Szívemről, mintha egy mázsányi súly perdült volna le. Már nem éreztem kibírhatatlan fájdalmat, csak makacs bűntudatom maradt meg, bár ez természetes volt szerintem.

 - Sa-sajnálom – szipogtam és felnéztem csillogó íriszeibe. Ha előbb csodálatosnak találtam azokat a borostyánzöld szemeket, ezekre szó sem volt az egész földkerekségen. Hogy sima barna szemek lettek volna ezek? Nem. Barnának, barnák voltak, de nem tipikusak. Mintha a világ összes árnyalatát egy szembe sűrítették volna, ahol föld feketéje a fahéj lágy bézsével fogócskázik.

 - Semmi baj, nem tettél semmi rosszat – nyomott egy puszit az ajkaimra és karjai még inkább testem köré tekeredtek, akár az indák, melyek megkapaszkodnak a fák törzsében. – Láttam mindent, csak táncoltatok meg egy kis… khm, dörgölőzés? – nevetett fel zavartan. Arcom vörös színekbe futott át, cserben hagyva engem. – Oké nem gondolok arra – masszírozta meg a homlokát eleresztve engem. Persze maradt bennem még alkohol, de az is kezdett lassanként elpárologni belőlem a hűvös, friss levegőn. – Baszki, én visszamegyek és kiverem az életet belőle – hördült fel és már indult is, de ajkaim megakadályozták benne. Nem akartam erre az estére gondolni, csak rá és magamra…