2015. december 12., szombat

2.Fejezet: Elkeseredettség



Reggel pufi fejjel kászálódtam ki a meleg ágyból. Miután elvégeztem a reggeli teendőimet lecsoszogtam az ebédlőbe, ahol is anya állt teljesen felöltözve készen a munkára. Apa egy öltönyben foglalt helyet az asztalnál és a kávéját szürcsölgette.
 - Jó reggelt! – köszöntem és egy pohár kávéért nyúltam én is. Anya egy kedves mosollyal ajándékozott meg, amitől azonnal kivirult az arcom. Hosszú szőkés barna haját egy elegáns kontyba kötötte, míg arcát egy leheletnyi sminkkel fűszerezte. Arca csodálatosan szép volt, mint általában, enyhén karamellás árnyalatú bőre csillogott a nap lágy fényében.
 - Reggelt – morogta apa. – Tegnap korán aludni mentél… történt valami? – szegezte hozzám a kérdést. Zöld szemeit az enyémekbe mélyesztette és kételkedve fürkészte az arcomat. Nemlegesen meg ráztam a fejemet. Csak bólintott és nem boncolgatta tovább a témát.
Végül mindketten felálltak és egy gyors puszi mellett elhagyták a házat. Egy nagyot ásítva ettem meg a reggelimet és a tévé elé ülve kapcsoltam be azt.
 - Jó reggelt! – köszönt Bella egy nagy mosollyal az arcán. – Elmentek már? – kérdezte egy sunyi mosoly kíséretében, mire csak bólintottam. A kapcsolatom mindig is csodálatos volt a nővéremmel, imádtam vele lenni. Legjobb barátnőm helyett is az volt. Mindentől óvott, de még is lazán vette a dolgokat. Hagyta, hogy saját magam járjam ki utamat és ne egy kitaposott csapáson kövessem őt, mert akkor hamar meguntam volna az életet, így is tettem. Miután Mollyval megismerkedtem gimiben, a kapcsolatunk válságba került, ő egyetemre akart menni én meg folyamatosan csak Mollyval lógtam. Alig beszélgettünk az is naponta egy „sziából” és egy „jó éjtből” állt.  Anyának is feltűnt így hamar egy szobába zárt minket. Eleinte csak bámultunk ki az ablakon, de végül kezdeményezett. Sírva borultunk egymás nyakába, és mondanom se kellett, hogy ezek után újra elválaszthatatlanak lettünk. De ő elment, szörnyen esett, ám tudtam, hogy számára ez a legjobb. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot és ezek után nem kerültünk több összetűzésbe.– Jobban vagy? – ült mellém ezzel kizökkentve engem a gondolatmenetemből. Kél íriszeibe bámultam és egy kedves mosolyt lőttem felé. Szőke, hullámos haja még reggel is gyönyörűen festett.
 - Hát amennyire csak lehet – köszörültem meg a torkomat. – Attól még fáj, de azért egy cseppel jobb, mint volt – horkantottam fel. – Ma lesz az évzáró – váltottam témát.
 - És eldöntötted, hogy mit veszel fel? – kérdezte, miközben magához ölelte a testemet. Megráztam a fejemet, mire felhúzott és a szobámba mentünk. – Le akarod nyűgözni a pasikat? – kuncogott fel.
 - Ja persze minden vágyam, már az is elég, hogy látnom kell őt – fújtattam és az ágyamra vetődtem. Nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, miszerint „barátomat” egy másik lánnyal fogom látni, egyszerűen rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban.
 - Ez gyönyörű! – húzott elő egy fekete csipkés A–vonalú ruhát. – Ezt vedd fel – nézett rám csillogó szemekkel, mire csak bólintottam. – Meg fogja bánni, hogy dobott – nézett rám mosolyogva és csak egy puszit dobott felém, majd távozott.
Este felé felhúztam magamra a ruhát, ami bevallom jól állt rajtam. Nem vagyok egoista, inkább csak megvagyok elégedve magammal, jól van ez is egy kicsit úgy hangzott. Egy magassarkúval egyetembe lelépkedtem a lépcsőn. Molly már várt rám, egy fehér ruha takarta testét, ami tökéletesen kihangsúlyozta fekete bőrét.
 - Csini vagy húgi – röhögött fel Dave. Pirulva hajtottam le a fejemet, mire Bella csak felnevetett.
 - Gyönyörű vagy – mosolyodott el anya, apa szemében pedig láttam a megbúvó büszkeséget.
 - Köszi, mindenkinek – hajoltam meg és Mollyval karöltve indultunk a gimnázium felé.
Oda felé haladva is egy csomót röhögcséltünk, ami egy kicsit elterelte a figyelmemet arról, hogy épp tegnap szakított velem a szerelmem. A turisták még így estefelé sem akartak csitulni ugyanúgy jártak a városban, mint nappal vagy akár reggel. A giminél már tobzódtak a gyerekek, mindenki gyönyörű ruhákban feszített a kapu előtt vagy éppen az iskolában. Igen itt úgy kel felfogni az évzárót, mint egy divatbemutatót. Mindenki a legszebb ruhájában jelenik meg és, hát ez teszi ezt az iskolát különlegessé.
Viszont nem lehetett akkora mázlim, hogy össze ne fussak Jacques-kal. És tudtam, éreztem, hogy nem egyedül fog érkezni. Kamilla derekát fogva nevetgéltek, mire szívem kettétört. Ahogyan ott állt, tökéletesen belőtt séróval, egy lazán kigombolt fehér inggel és egy lábához szoruló fekete nadrággal, úgy éreztem menten megszakadok. A féltékenység és a düh párosa hihetetlen gyorsan áradt szét a testemben. De ez neki nem volt elég… hirtelen Kamilla a nyaka köré fonta a kezét és egy szenvedélyes csókba forrtak össze. Ha nem lett volna elég, hogy csak tegnap szakítottunk, úgy, hogy én még mindig minden porcikámmal őt kívántam, erre fog és egyszerűen átgázol rajtam. A könnyeim csak úgy folyni kezdtek és hisztérikusan szaladtam a mosdóba, Molly meg mint egy hű kutya követett.
 - Alig egy napja szakított velem! – ordítottam kikelve magamból. – És már itt csókolgatja Kamillát! – csapkodtam idegesen. Előre tudtam, hogy ez lesz ezért vízálló sminket kentem fel magamra. – Miért pont velem történik ez meg? Miért? – csúsztam le a mosdó falánál és megtörve hallgattam, hogy elkezdődött az ünnepség.
 - Hé Shelly, tudom, hogy szar érzés ez az egész, de nyugi tudom, hogy te fogsz ennél a szarházinál jobbat is találni – guggolt le elém.
 - És ha… nem akarok? – nevettem fel keserűen és hagytam, hogy a sós cseppek eláztassák az arcomat.
Az ünnepség felénél értünk be. Szerencsére senki sem vette észre, hogy késtünk így a nagy tornaterembe, leülve az egyik padsorba figyeltük tovább az eseményeket. Nem tartott sokáig, hamar szabadulhattunk a büdös teremből.
 - Shelly? – szólított meg valaki. Szívem azonnal heves tempót kezdett diktálni, míg testemet a libabőr fénysebességgel szántotta fel. Ijedten fordultam hátra, ahol ott állt Ő, aki ellopta a szívemet.  – Szia – köszönt halkan. Felém nyújtotta a kezét, mire belehelyeztem az enyémet. Érintése áramütésként hatott rám, és azonnal felkeltette a gyomromban szunnyadó szörnyecskéket.
 - Szia – leheltem megbabonázva. Szőke haja tökéletesen állt a fején. Kék átható tekintetében meg elvesztem. 
 - Kösz, hogy jöttél, de most mennénk! – szakította félbe a pillanatot Molly. Idegesen néztem barátnőmre, mikor pontosan tudtam, hogy jól cselekszik. De egyszerűen nem ment a gondolkodás. Puha ujjai, melyek apró köröcskéket masszíroztak a tenyeremben, száműzték minden épeszű gondolatomat.
 - Értem… és ugye nincs harag? – kérdezte lágyan.
 - Nem… - kezdtem neki, mire elmosolyodott. – Nem… akarlak soha többet látni – arca eltorzult és felvont szemöldökkel meredt rám.
 - Ne legyél gyerekes Shelly! – kiáltott rám, mire azonnal kirántottam a kezemet az övéből.
 - Nem vagyok az… egyszerűen nem akarlak látni olyan nagy baj ez? Egy napja… egyetlen egy napja szakítottál velem, de te már mással vagy! De tudod mit? Áldásomat adom rátok, hisz mi akartam lenni mindig is? Szabad! És legalább mostantól Nélküled ez menni is fog! – kiáltottam rá. Megszeppenve nézett és csak röhögve odébb állt.
 - Meg fogod ezt még bánni – nézett vissza.
 - Te is – sziszegtem. Karon ragadtam Mollyt és kiszaladtam az épületből. Teljesen besötétedett már. Molly útközbe leszakadt, mert haza kellet mennie így egyedül vágtam neki az útnak. Levettem a magassarkúmat és mezítláb indultam el. Az egyik boltban vettem egy üveg vodkát, amit nem értem, hogy hogy adhatott ki a pultos nő, de inkább nem szóltam. Egész úton azt iszogattam, míg haza nem értem. Az alkohol kezdett kihatni az agyamra. Tekintetem homályos volt és teljesen feloldódtam, becsöngetve viszont egy roppantul helyes srác nyitott ajtót.
 - Szia! – kuncogtam fel és a karjaiba vetettem magamat. Kezemet a nyaka köré fontam és tekintetemet fel vezettem az arcára. Megszeppenve állt és nem is mozdult. Barna szemeit megvilágította a lámpa fénye. Gyönyörű volt, mint egy félisten.
 - Shelly jól vagy? – Kezeit gyengéden a derekamra kulcsolta, mire nevetve ugrottam rá. – Mit csinálsz? – nézett fel rám.
 - Megcsókollak – nevettem fel. Ajkaimat az övéire nyomtam. Bársonyos puha ajkainak íze a mennyekbe repített, de azonnal elvált tőlem, mire egy elégedetlen morgást hallattam.
 - Ti meg mit csináltok? – horkantott föl a bátyám.
 - Éppen csókolóztunk! – kuncogtam fel. A fiú azonnal heves fejrázásba kezdett és próbálta lehámozni magáról a testemet.
 - Shelly drágám – anya lágy hangja megcsapta a fülemet, míg végül az egész család minket nem kezdett bámulni.
 - Oh, basszus! – vette ki a kezemből Bella az üveget. Egyszerűen lemásztam a megszeppent fiúról és hagytam, hogy anya magával vigyen. Cipőim ki estek a kezemből és a kanapéra feküdtem.
 - Kicsim jól vagy? – simogatta a fejemet anya. Megráztam a fejemet és hisztérikus bőgésbe kezdtem.
Végül arra lettem figyelmes, hogy a fürdőszobában vagyok és valaki rám nem eresztette a hideg vizet.
 - Találkoztál vele? – mosolygott rám Bella.
 - Már van barátnője – pityeregtem. – Egyszerűen a szívembe gázolt és rohadtul fáj – sóhajtottam. Az alkohol már nem hatott annyira rám, hisz nem volt egy sok mennyiség, de mivel alig szoktam inni nekem az is soknak számított.
 - Tudom… de nem gondoltam volna, hogy elkeseredettségedben le fogod smárolni Shawnt – nevetett fel. Pirulva hajtottam le a fejemet, és hagytam, hogy a hideg cseppek teljesen kijózanítsanak.


Kedves Olvasóim!
Hát itt is lenne a 2. Fejezet. Nagyon Jól estek a komik, amikkel megajándékoztatok! Istenem Imádlak titeket! Remélem, nem okozok csalódást a résszel és megajándékoztok, pár komival. Nem sokára szünet, így csak egy hetet kell még kibírnunk. Na nem beszélek itt tovább...
Puszil Mindenkit Kira!

Ut.: Nagyon, nagyon köszönöm a 6 feliratkozót! 



4 megjegyzés:

  1. Szia, életem!
    Huh, azta, de sok minden történt! :) Kezdjük ott, hogy Jacques bunkó. Rohadtul. Mit hitt, hogy Shelly ezek után majd boldogan vigyorogva rávágja, hogy ,,persze, legyünk barátok, mintha semmi sem történt volna?! Áh, nem bírom az ilyen egoista idiótákat. De gondolom a srác személyiségét nem is akartad szimpatikussá formálni. Shelly komolyan lesmárolta azt a... Akármilyen srácot, akinek egyenlőre csak a nevét tudjuk? Jó, jó, részeg volt, de akkor is... :)
    Egyébként nagyon jól írtad meg ezt a részt (is), de talán még jobb lenne, ha jobban ügyelnél a helyesírásra! (nem bántás, szimplán segíteni szeretnék, hogy még tovább fejlődj) Az, hogy elég gyakran becsúszik egy - egy hiba, lényegesen lefokozza a hangulatleírásokat. Habár, neked ennek ellenére is tökéletesen sikerült átadnod az érzelelmeket (és csak magamat tudom ismételni, az előző kommentbe is ezt írtam, de mindegy), ettől függetlenül még van hova fejlődnöd, de persze, senki sem tökéletes, szóval ne csüggedj, és folytasd az írást, mert van tehetséged hozzá! :)

    puszi, Rose

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon köszönöm tenyleg! És tudom, hogy elég rossz a helyesírásom próbálok majd jobban odafigyelni rá. Már a nyelvtan tanárom is folyamatosan kiakad rajtam. Köszönöm megegyszer a véleményedet. És hát tudom van még hova fejlődnöm, de majd alakul valahogyan:D
      Igen Shelly megcsókolta a fiút Tudom és azt is hogy Jacques egy pöcs. ;)
      Aj ismételgessem még magamat? Nagyon köszönöm hogy írtál es hogy egyáltalán időt szántál erre. A hibákon próbálok javítani.
      Puszi Kira!

      Törlés
  2. Szia!
    Nem tudom,hogy ez vagy a Fake Love tetszik-e jobban.;) Mindenesetre engem már nem rázol le:D Érdekel mi lesz még ebből a sztoriból,úgyhogy várom a kövi részt.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusz!
      Jaj nagyon aranyos vagy! Köszönöm szépen igyekszem! Hétvégén jön a kövi!
      Puszi Kira!

      Törlés