Egyes emberek álma, hogy eljussanak Nizzába, viszont bennem egy olyasfajta érzés tombol miszerint, bárhova csak el innen. Haza felé baktattam a „barátomtól”, nem ex-barátomtól. Éppen most döntött, úgyhogy ennek a kapcsolatnak itt és most vége. Nem is firtatom, hogy mennyire, de összetört.
Egy
éves kapcsolatot hagyok a hátam mögött. Sminkem teljesen el van kenődve, így
nem is értetlenkedtem azon, hogy miért figyelnek ennyien. Telefonomat
előhalászva az összes közös képünket kitöröltem. Nem akarok rá emlékezni.
Szemeimet megtörölve pillantottam fel a kéklő égre és egy nagyot szippantottam
a friss sós levegőből. A turisták tömkelege halad errefelé, de szerencsére a
házunk nem pont a tengerpartnál van, hanem kicsit messzebb, így nem kell
folyton a menetelésüket hallgatnom.
- Shelly! – ugrott a nyakamba egy könnyed
test. Fekete haja az arcomba csapódott és alig engedett lélegezni, annyira
szorított magához. Molly volt az, a legjobb haverinám. Lekászálódott rólam és
nem sokkal ezután meglátta könnyes szemeimet. – Hé, mi a baj? – nézett rám nagy
fekete szemeivel. Kínosan felnevettem és kinyögtem.
- Jacques szakított velem – bőgtem el magamat
megint. A turisták hatalmas szemekkel néztek ránk, de rájuk se hederítettünk.
- Azt a szarházit! Komolyan ki verem belőle az
utolsó szuszt is! – méltatlankodott és kezével a levegőbe bokszolt. Nevetve
öleltem meg és hagytam, hogy vékony kezei körbe öleljék a testemet. – Nyugi
fogadjunk, hogy találsz te jobbat is ennél a pöcsnél? – simogattam meg a
fejemet. Bólintottam és hagytam, hogy egészen a házunkig vezessen.
Egy
barna hatalmas házunk van. Egy olyan tipikus francia ház. Nem több,
vagyis de hisz ez az én szülő házam.
Belépve
azonnal megcsapott a kellemes otthon illata, meg persze egy bőrönd, amibe
szerencsésen beleütköztem. Elterülve a padlón magamba szitkozódva hagytam, hogy
Molly felsegítsen.
- Jól vagy? Nagyot estél – kuncogott.
- Igen, köszi – mosolyodtam el és letöröltem a
hátsómhoz ragadt piszkot. – De kinek a
bőröndje ez? – álmélkodtam.
- Én is örülök, hogy látlak – nehezedett
valami a hátamra. Megrökönyödve estem megint a padlóra, de a mosoly mely az
arcomat díszítette, na, azt lehetetlen lett volna lemosni onnan.
- Bella? – sikkantottam fel.
- Szerinted? – állt fel a földről. – Várjunk
te sírtál? – emelte fel az államat. Zöld szemeim találkoztak az ő kékjeivel és
egy apró könny szántotta fel az arcomat. – Mi történt? – ezúttal viszont a
kérdését nem nekem, hanem Mollynak szánta. Magához húzta a testemet és erősen szorított.
Molly gyorsan elmesélte, mire Bella felhördült. – Az a hülye Jacques egy ilyen
lányt? Na, majd meglátod, visszakönyörgi magát, mint egy kis kutya. Shelly
ilyen miatt nehogy sírni merj! – adott egy puszit a fejemre.
- Hiányoztál – bújtam szőke loknijai közé,
melyek a barack lágy illatát árasztották magukból.
- Itt mi történt? – vágódott mellénk Bella
ikertestvére, azaz az én bátyám Dave.
- A húgodat dobták – ecsetelte el Molly és
besétált a nappaliba. Az értetlen bátyámat ott hagytuk és mind a nappaliba
mentünk. Fáradhatatlan zokogásom kezdett egy kicsit lecsitulni és már csak a
mérhetetlen fájdalom érzése maradt hátra.
Egyszerűen
fájt, hogy ezt tette. Utálnom kéne, de nem megy. Ahhoz sajnos túlságosan is
szeretem őt. 14 éves voltam, amikor először találkoztunk. Egy buszmegállóban
futottunk össze és hát az egész magától alakulgatott. Egy éven át rejtegettük
egymás elől az érzelmeinket, de 15 évesen végre túljutottunk a gyerekes
bujdosáson és útra engedtük az érzéseinket.
Furcsa
volt visszagondolni az elejére, Jacques azt mondta nekem egy héttel ezelőtt,
hogy szeret, erre ma, meg elkezdi, hogy már egy hónapja nem szeret. Hazudott
volna? Miért tette volna? Magamban tépődtem, míg a többiek csendben tárgyalták
meg Bella hazajöttét. Fejemet a vállára hajtottam és hagytam, hogy elárasszák
az elmémet az emlékképek.
Szívem
hevesen dobogott, mikor visszagondoltam a hangjára, akárhogyan is, de olyan
volt ez a pillanat mintha örökre búcsút mondanék neki, mikor pontosan tudtam,
hogy össze fogunk még futni, akarva akaratlanul is.
- Mikor fog jönni? – érdeklődött Molly.
Felkaptam a fejemet és értetlenül néztem körbe.
- Ki? – kérdeztem egy nagyot ásítva. Világos
barna hajamat egy copfba kötöttem és tovább bámultam a társaságot.
- Shawn, tudod Kanadából – emlékeztetett Dave.
– Egész nyárra ide jön hozzánk – magyarázta.
- Hozzánk? És a szülei? – értetlenkedtem.
- Shelly, egész évben a szülei képét bámulja
és hagy emlékeztesselek 18 éves érthető, hogy miért akarja a legjobb barátjával
tölteni a nyarat – röhögött fel Bella. Molly is kuncogásba tört ki én meg csak
egy díszpárnába fúrtam a fejemet.
- Mikor jön? – nyögtem ki fáradtan.
- Oh hogy érdeklődik – kuncogott a nővérem.
Egy szúrós pillantás mellet viszont elhallgattattam.
- Ezen a héten, holnap pont évzárókor –
jegyezte meg bátyám.
Bólintva
felcammogtam a lépcsőn és hagytam őket, hogy valami roppant érdekes témába
bonyolódjanak.
A
szobámba érve körbe pillantottam. A bézs falakra a nap ráfestette az ablakom
előtt álló fa sziluettjét. Az ágyam pont az ablak mellet helyezkedett el, így a
nap melengető sugarai oda is eljutottak. Az ággyal szemközti fal előtt pedig a
gardróbom helyezkedett el, amellett meg egy íróasztal. A gardróbba bele volt
építve egy tévé evvel lehetővé téve azt, hogy bármikor nézhessem azt.
Rávetettem
magamat az ágyamra és egy könyvet előhalászva kezdetem azt olvasgatni. Fejemből
a gondolatok azonnal elpárologtak, és már csak a történet kusza szálaira tudtam
gondolni. Az olvasásból már csak a telefonom halk pityegése tudott kizökkenteni.
Esteledett ezt onnan tudtam, hogy a nappali sárga fénysugarak helyet, már egy
sokkal sötétebb árnyalatú fénycsóva festette be a falat. Elővettem a zavaró
tárgyat, ahol nagy meglepetésemre Jacques üzent.
Jacques:
Remélem azért
nincs harag… szeretnék simán csak a barátod maradni… sokat jelentesz számomra…
Szívem
kihagyott egy ütemet és szemeimet megint szúrni kezdték a könnycseppek. Sokat jelentesz számomra. Ismételgettem
az utolsó szavakat, nem tudja, hogy mennyire összetört engem ezzel az egyetlen
egy szóval.
Drága Idetévedő Olvasók!
Itt is lenne az első rész, nem nagyon vagyok vele megelégedve, de remélem azért valakinek megtetszik, és hagy maga után valami nyomot!
Szerintem el sem hiszitek, hogy milyen nagy örömöt okoztatok azzal, hogy úgy, hogy nem is raktam fel részt, de már így is 5 feliratkozó van! Istenem nagyon boldog vagyok!
nagyon szépen köszönöm a bizalmat, és az első bejegyzéshez érkezett aranyos komikat! Imádlak titeket!
Ha tetszik írj komit, pipálj vagy akár iratkozz fel! A részek még nem tudom, hogy mikor fognak érkezni, úgygondolom, hogy hetente vasárnaponként.
Megértéseteket előre is köszönöm!
Puszil Mindenkit Kira!
Ut.: Boldog Mikulást mindenkinek így előre is! :)
Drága Idetévedő Olvasók!
Itt is lenne az első rész, nem nagyon vagyok vele megelégedve, de remélem azért valakinek megtetszik, és hagy maga után valami nyomot!
Szerintem el sem hiszitek, hogy milyen nagy örömöt okoztatok azzal, hogy úgy, hogy nem is raktam fel részt, de már így is 5 feliratkozó van! Istenem nagyon boldog vagyok!
nagyon szépen köszönöm a bizalmat, és az első bejegyzéshez érkezett aranyos komikat! Imádlak titeket!
Ha tetszik írj komit, pipálj vagy akár iratkozz fel! A részek még nem tudom, hogy mikor fognak érkezni, úgygondolom, hogy hetente vasárnaponként.
Megértéseteket előre is köszönöm!
Puszil Mindenkit Kira!
Ut.: Boldog Mikulást mindenkinek így előre is! :)
Drága Kira!
VálaszTörlésNagyon tetszik a fejezet, érdekel a folytatás. És köszönöm ezt az új "haverina" kifejezést, engedelmeddel használni fogom. :)
És egy kicsit személyesebb: Különösen tetszett a fejezet, mert ez a lány kb én vagyok egy fél éve. Szakítás után, pontosan így éreztem. És a "sokat jelentesz nekem" dolog is ismerős szakítás után. :) Szóval ez a fejezet sokat jelent nekem is, köszönöm. :)
ölel: Japane
Kedves Japane!
TörlésNagyon jol esett hogy írtál! Egyszerűen... boldoggá tettél vele ;) persze használhatod nem kell megkérdezned. És annak megjobban Örülök, hogy tetszett is a rész!
Igen pontosan tudom, min mentél keresztül saját érzéseinet próbáltam beleszőnni!
A rész jövőhéten jön!
Puszi Kira!
Kedves Kira!
VálaszTörlésImaaadtam az első részt!
Ez a haverina kifejezés..kész jò mosolyogtam..csùcs szuper :)
Na igen a csajszi mostani helyzetet valamennyien àtérezzük...
De egyébként is nagyon jòl àtadtadtad az esemenyek hangulatat..
Nagyon kìvàncsi vagyok a következő részre!
(Szìvbòl örülök, hogy rà talàltam a blogodra nagyon érdekesnek igérkezik)
Neked is -előre is - Boldog Mikulàst :)
Tovàbbi szép estét!
Szia
BezTina
Kedves BezTina!
TörlésJaj nagyon jól esett ez a komment is, egyszerűen imádlak titeket! Nagyon köszönöm, hogy szántál időt arra, hogy Írj nekem valamit :D
Annak még jobban Örülök hogy elnyerte a tetszésedet a rész! Uh most felvidítottatok... imádlak titeket!
Puszi Kira!
Szia édesem!
VálaszTörlésNe ijedj meg, én már csak ilyen becézgetős vagyok, mondjuk a barátnőm már említette, hogy le kéne szoknom róla, mielőtt egyszer félreérthető helyzetbe kerülök miatta, de egyszerűen nem megy. ;)
Na, most, hogy ezeket a rendkívül fontos információkat megtudtad rólam, elárulom neked szívecském, hogy lenyűgöztél. Komolyan, eskü a tánc-cipőmre, és ezt becsüld meg, mert méregdrága volt. :) Nekem nagyon tetszik az, ahogy illetve amilyen formában átadod a hangulatot, az érzéseket, ésatöbbi, ésatöbbi. Talán csak az az egy bajom van, hogy keveset tudunk a szereplőkről, és arról, hogy ki milyen kapcsolatban áll egymással. Ezt megoldhatod a klasszikus ,,szereplők" menüponttal, vagy szépen, lassan minden kiderülne - amennyibben fel akarod csigázni az olvasóidat, inkább ezt ajánlanám. :)
A design tényleg nagyon jól el lett találva, ráadásul nálam ilyen matt/krémszínekkel kapásből nyert ügyed van. ;) A fejlécben a feliratot talán meg lehetne változtatni, de ezt leszámítva nagyon jó az összhatás. Én röviden ennyit mondanék így elsőre, a többi majd elválik, de azt megígérem, hogy engem már nem fogsz tudni lerázni, drágám! :)
Csókollak, Rose
Szia!
TörlésUh dehogy baj úgy hívsz, ahogy akarsz :D
Tudod hogy mekkora örömöt okoztál ezzel a kommenteddel? Nem hiszem! Istenem annyira koszonom, hogy szánál időt arra, hogy leírd a véleményedet! Köszi.
A kritikádnak meg mégjobban. Próbálom betartani, amit mondtál mert igazából én is gondoltam erre. Barátnőm is sokszor mondja, hogy a szereplókről nem nagyon szoktam írni, de ezen mindenképp változtatok! Ááh kezdek félni, hogy csalódást okozok, de tenyleg :D még egyszer köszönöm, hogy írtal!
Innen is egy hatalmas ölelés Kira!
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés