43. Fejezet: Szerelmesen, őrülten, boldogan

Shawn Mendes - Mercy

Mindannyian csendben léptünk be a most üresen kongó házba. Persze útközben ledobtuk Mollyt és Luke-ot. Az ágyamba esve mélyen magamba szívtam párnájának kegyetlen illatát. Nem sírtam, egyszerűen az a hiányérzet mardosott, amit maga után hagyott.

Gondolom, már nagyban repülnek, és ki tudja, talán már el is hagyták az országot. Már a fellegek közt repkedve várja, hogy újra egy pillantást vethessen a szüleire, testvéreire és a barátaira. Elkeseredetten néztem a tündöklő égre, amin messze-messze egy repülő villogott vörös sugarakat kibocsátva magából. Az ablakot kitártam és a párkányra ülve szemléltem a tájat, a csendes utcákat, ahol csak néha nyávogott fel egy kóbor macska. A tenger hangját innen is tökéletesen hallottam, élesen rajzolódott ki habjainak ostroma.

Szemeim hirtelen ólomsúlyúvá váltak és elragadott az álom.

Reggel persze már az ágyamban ébredtem lehetetlen pózba tekeredve. Nyögdécselve kúsztam le az emeletről, ahol szüleim – hétvége révén – a konyhában settenkedtek. Apa szégyenkezve kért bocsánatot anyától, amit azonnal el is fogadott. Furcsa, de mintha az évek során felhalmozódott haragját, most engedte volna ki anyán.

Forrt köztük a levegő és boldogan lestem lopott csókjaikat és gyengéd szavaikat, melyeket egymásnak címeztek. Aranyosak voltak. Mindig is egy ilyen erős szerelemre vágytam és szerintem a sors meg is áldott eggyel. A TV halkan zúgott a nappaliban, olyan háttérzajként működött. Bella anya mellett sertepertélt, míg Dave a kanapén elhelyezkedve szörfözött a csatornák között. Mivel semmi kedvem sem volt a konyhában segédkezni, így elhelyezkedtem Dave mellett, aki egy gyors puszival köszöntött.

 - Hogy vagy?

 - Köszi jól – nevettem fel és a vállára hajtottam a fejemet. Anyu kiszólt, hogy hangosítsuk már fel a TV-ét, ugyanis nem hall semmit.

Az egész túlságosan idillinek hatott. Kivettem bátyám kezéből a távirányítót és a híreknél lecövekelve hangosítottam fel a készüléket. Már kezdtem volna hangos beszédbe, mikor a bemondó nő fájdalmasan felsóhajtott.

Szőke haját megigazította és a mellette megjelenő képre pillantott. Lágy hangján szólalt meg.

 - Kedves nézőink egy szörnyű hírt kell bejelentenem – anya és apa is lefagyva figyelték a kiírt szöveget, a nő folytatta. – A Torontóba tartó repülő az Atlanti-óceán felett egy erősebb turbulenciába keveredett. A propellerek meghibásodtak, a pilóták minden tudásukat bevetették, ám ez kevés volt. A hatalmas szelek és a szélsőséges időjárás az utasok kárára ment. A repülőgép mélyen az óceánba veszett. A katasztrófa egyetlen túlélővel sem járt, a gép darabjai lassan kúsznak fel a vízfelszínére, így nagyjából betudtuk azonosítani a katasztrófa helyét. Kedves nézőink, kiknek a hozzátartozói ezen a repülőn utaztak kérem, menjenek a repterekre és kérjék el az utasok névsorát. Most kérem, tartsunk egy, egyperces néma csendet a hallottak tiszteletére. – a nő lehajtott fejjel hullajtott el egy könnyet.

A szüleim és én is megrökönyödve bámultuk a képernyőt, ahol a hatalmas óceánon megjelenő fehér kis darabkákat mutatták. Míg alul az információkat adták le, mint például azt, hogy hánykor szállt fel a gép és, hogy honnan.

Ahogyan az időpont megjelent a szemeim előtt, minden széthasadt körülöttem. A világ elcsöndesült és egy szürke lepel alá bújva szemléltem tovább a képernyőt, ahol a képkockák egyre csak váltogatták egymást. Nem szólaltam meg, messziről hallottam Bella ordítását és Dave csapkodását, de én mégsem mozdultam meg.

Egyetlen egy könny sem túrt utat magának, nem kellett erőlködnöm az elrejtésükben, ugyanis nem folytak. Legszívesebben elmerültem volna gondolataim világába, ám a remény még most is pislákolt bennem. Bármi történhetett, lehet elvesztette az útlevelét, vagy kirabolták, így nem tudott felszállni a gépre. Agyam gyártotta a különféle a forgatókönyveket a bensőm viszont kegyetlenül visított, az az apró darabka tudta, hogy ez lehetetlen és, hogy Shawn azon gépen utazott. Ezen semmi sem változtathat.

 - A reptérre kell mennünk! – ordítottam fel, nem érdekelt, hogy egy nyamvadt kinyúlt póló van rajtam, se az, hogy egy mackós nadrág, szemeim előtt egyetlen mondat lebegett. „Nem volt rajta a gépen.” Dave rám emelte könnyektől homályos tekintetét és visszahuppant a kanapé karfájára. Nem szólalt meg csak felnyújtotta a telefonját, ahol egy rövid üzenet érkezett egy ismeretlen számtól.

Sosem felejtelek el David :) - S.

Tenyeremből kiesett a készülék és reszketve futottam fel az enyémért, Bella visítva rugdalózott az ő telefonján is egy rövid üzenet virított.

 - Nem, nem, nem, nem! – kiáltottam mikor felvettem az éjjeliszekrényemről a készüléket, aminek a kijelzőjén egy kék pötty villogott.

Ut.: Szeretlek!

Nem volt rajta semmi, egyetlen egy jelző sem, hogy ki írta, ám tudtam, hogy ez az apró kis levél tőle jött. Akkor mikor már az egész repülő tudta, hogy le fognak zuhanni. Remegve dobtam a földre, sikítottam. Anya felrohant és karjaiba kapott.

 - El akarok menni a reptérre – ziháltam hevesen. Anya nem szólt csak vezetett.

A reptérre érve utunk egyenesen az információs pulthoz vezetett, már tobzódtak a hozzátartozók az apró asztalka körül. Valakik zokogva verték az üveget, míg mások hisztérikusan nevetgélve vonaglottak a padlón. Ahogy odaértünk a nő könnyes szemekkel lesett ránk.

Nem mondott semmit odanyújtotta nekünk az utasok névsorát és egy halk mosoly mellett újra helyet foglalt az üveg mögött.

Szemeimmel faltam a sorokat, mikor megláttam azt a két szót, melyet most az egyszer nem szerettem volna látni. Felnevettem és kirontottam az épületből.

Szívem némán zúzódott apró szemcsékre, melyek az erősen fújó szél hátára pattanva menekültek el mellőlem. És a szél, a világ minden egyes részére szórt belőlük, ahogyan a hideg betonon ültem már nem akartam semmit, csak azt, hogy folyjanak azok a hülye könnyek és mossák ki belőlem a fájdalmat. Végszóra egy apró csepp hullott a térdeimre. Bámultam azt a csillogó kis cseppet, amin a fény lassan csillant meg, magában hordozta a világ összes fényét, belőlem hullt ki a boldogságommal együtt.

Szemeim előtt láttam a fiú szép mosolyát, ahogyan engem próbált megnevettetni, hallottam fülemben csengeni kedves nevetését, mellyel mindig jobb kedvre derített. Éreztem az arcomon gyengéd érintését és ajkamra nyomódó ajakinak lágy szellőjét. És elmosolyodtam. Könnyesen, összetörve a betonon ücsörögve elmosolyodtam.

Eszembe jutottak a hülyeségeink azt, amiket együtt tettünk, a veszekedéseink és egész nyarunk lejátszódott a szemeim előtt, a lopott részeg csókok, a fájó szavak, és a boldog nevetések.

Tudtam, hogy halálának oka az én hibám, hisz ha akkor este nem veszünk össze, most ő boldogan ölelné meg a családját. Hisz egy gyilkos vagyok nem?

Mosolyom lehervadt. Vádam súlya a vállaimat nyomta, éreztem a lelkemre nehezedő láncokat. Hát tényleg egy gyilkos lennék, akit le kell láncolni a pokolba? Én vagy a szerelmünk ölt?

Térdeimre hajtottam a fejemet és hagytam, hogy utolsó hozzám intézett szavai bennem csengjenek. Ne sírj Drága, még visszatérek.

 - De Shawn mikor térsz vissza? Mikor fogsz újra belém szeretni és én mikor fogok újra beléd veszni? Mikor lesz az a majd? Én szeretlek…

Hallgattam, ahogy a lágy szellő elviszi a szavaimat és talán elhordják neki azt, amit mondtam. Talán meghallja majd, hogy nem fogom elfeledni őt soha. Mert most, hogy elment elvitte szívem egy hatalmas darabját, melynek űrje sosem fog begyógyulni, ez a seb fog rá emlékeztetni, ám a fájdalom emlékké fog válni, amikre visszagondolván mosolyogni fogok. Shawn emlékére nem sírni, hanem nevetni fogok, mert ezt teszi az idő, gyógyít. És én most a betegévé váltam és várom, hogy kiírja nekem az orvosságát…

Talán valahogy így telt az én tizenhatos nyaram; szerelmesen, őrülten és boldogan. 

Kedves Olvasóim!

Nem bírtam várni azzal, hogy kitegyem a részt, viszont a holnapi napom elég sűrű is lesz, tehát e két ok miatt sietettem az utolsó fejezet kitételét (lesz egy nap múlva még egy Epilógus is :))

Nem tudom, hogy ki mire számított, és hogy mit szóltok ehhez. Meg akartok ölni? Mérgesek vagytok? Mert én is magamra :) további infókat majd az írói utószóban írom le! Ha tetszett a rész, kérlek írj!

Puszi Kira!

Ut.: megdöglöttem Shawn legújabb számától, ti hogy vagytok vele? Linkeltem :)