27. Fejezet: Barátok

Gyomrom görcsbe rándult és grimaszba borult arccal meredtem rá. Nem úgy értette, nyugtatgattam magamat és egy kedves mosolyt varázsolva az arcomra ettem tovább, megkezdett reggelimet.

Miután szerencsésen elvégeztem a kis ebédemet egy kiló kenyérrel karöltve battyogtunk vissza. A házak – franciákhoz méltóan – fehér és karamellás színben pompáztak. A hosszú, öntött vasból kreált, gyönyörűen díszített kerítések mögül, fehér és rózsaszínben tündöklő növények kúsztak elő, illatuk mézédes szellőként lobogtatta meg hajunkat. Lábunk alatt macskaköves út vezetett egészen egy körforgalomig, ami sokkal inkább egy négyzetre hasonlított. Átlépve az úton egy erősebb légtömeg az arcunkba fújta a kellemes tengeri sós szagokat. Fejünk fölött sirályok köröztek és idegtépően krákogva hallatták egyáltalán nem jó hangjukat.

Csendben ballagtunk egymás mellett, egyikünk sem szólalt meg, mélyen a gondolatainkba temetkeztünk. Gondolom Luke, Belláról szőtt eszméibe gabalyodott bele, arca kifejezetten feszült volt, homlokát apró ráncok tarkították, míg tekintetét le sem vette az apró kövekről. Felső ajkát rágcsálva haladt egyenesen előre és észre sem vett senkit és semmit.

Karjai után kaptam, mikor apartmanunk előtt akart elsuhanni. Először értetlenül, majd kissé pirulva figyelte az arcomat.

 - Sajnálom – nyögött ki végre egy fránya szót az ajkai közül. Most rajtam volt a sor, hogy értetlenül meredjek rá. – Bellát meg mindent – vonogatta a vállát. Megenyhülve öleltem meg.

 - Nem a te hibád az érzéseid felett nincs irányításod – suttogtam somolyogva. Fellépdeltünk a lépcsőn és az ajtón kezdtem dörömbölni, ami valamiért zárva volt. A tulaj morgolódva dugta ki a fejét a lépcső alól és savanyú képpel méregetett minket.

Arca kemény volt, szemei nem sok jót sugalltak. Szétesőben lévő kontyából pár ősz hajtincs meredezett az ég felé, miközben ujjaival próbálta megzabolázni azokat.

 - Maguk meg mit dörömbölnek? – zörrent fel mély és reszelős hangján. Gondolom már egy ideje láncdohányos lehetett. – Reggel van még – folytatta erős tájszólással.

 - A barátainkat nem…

 - Az a hisztis bagázs? – vágott belém. Mérgelődve toporzékoltam, miközben a mellettem álló fiú röhögése ellen küzdött. Röfögése hallatán egy kósza mosoly került az arcomra, de a pusmogó nőt meglátva le is hervadt azonnal.

 - Igen.

 - Most mentek el – zsörtölődött tovább és egy hangos csapás mellet bevágta maga mögött az ajtót. Luke eddig bírta kiszakadt belőle a röhögés.

Szúrósan néztem rá, de nem sokat segített a helyzeten, ugyanúgy szakadt tovább a nevetéstől. Végül megadtam magamat és egy kuncogást is megejtettem, ebből pedig egy megállíthatatlan röhögőgörcs lett. A néni fújtatva és pirosló fejjel mászott elő az odújából és nem túl szépen melegebb éghajlatra küldött minket. Micsoda világban élünk? Mikor már a gazda űzi el a vásárlóit.

A széken helyet foglalva vártuk, hogy a többiek beérjenek. A kisbusz még a helyén volt, tehát nem indulhattak el felfedezni Marseille-t. Mikor egy nevető csoport megjelent a látókörömben, boldogan felsóhajtottam és egy jól lakott óvodáshoz méltóan hátradőltem a székemen. Molly Bella mellett sétált, lemaradva bátyám-és barátomtól. Shawn szemei felcsillantak engem meglátva, gyorsan felszaladt hozzám és egy csókot lehelt hűs ajkaimra. Utolsó egyben maradt párosként a többiek azonnal lehurrogtak és egy „menjetek szobára” jelzővel elhaladtak mellettünk. Dave kezében egy szatyor pihent tele élénk színű zöldségekkel. A kis hűtőbe pakolászott, miközben nővérem valami ehetőt varázsolt belőle, miután mindenki megreggelizett már készülődni is kezdtünk a városnézéshez.

A fürdőbe vonulva egy kis korrektort kentem a bőrhibáimra, majd kihúztam a szememet tussal. Végig pödörtem pilláimon a spirálommal és utolsó simításként egy vörös rúzst kentem ajkaimra. A bőröndömhöz lépve egy bordó laza ujjatlant húztam ki, mellé pedig a jól ismert virágos szoknyámat kaptam fel. Hajamat kétoldalt befontam parkettában és késznek is nyilvánítottam magamat. Táskámhoz lépve beleraktam két vizesüveget és pár sminkcuccot vészhelyzet esetére.

Nem sokára mindannyian készen álltunk a „túrára”. Nővérem egy fehér ruhát csent el Mollytól, míg ő kifakult farmer rövidgatyájában és egy fekete ujjatlanban hódított. Barátomhoz lépkedve vontattam végig tekintetemet rajta. Egy térdnél szaggatott farmerhez egy hosszított kockásinget húzott. Haját szanaszét túrta és csillogó barna szemekkel meredt rám.

 - Csini vagy – nyomott egy puszit az arcomra. Pirulva szimatoltam a levegőbe, ami az ő dezodorját és különleges after shave-jének illatát hordozta magában. – Mi van tetszik az illatom? 

 - Szerintem erre már rég rájöhettél volna – motyogtam az ingjébe. – Tetszik az összeállítás, nagyon swag – szívattam. Szemöldöke összeszaladt és teljesen sokk alatt állva nézett rám.

 - Ez most fájt.

 - De csak az igazat mondtam – röhögtem fel arcát meglátva. Eleresztette a kezemet és a hajamhoz kapott. Sikítva rohantam el, de elkéstem hajamat egy hatalmas gombócba kócolta össze. Kacagva csodálta művét. – Ez most nem ér, hogy nézek ki? – nyafogtam tincseimet lapítgatva. – Ezt még visszakapod – fenyegettem meg, mire egy kaján vigyorra húzta telt, csókra hívogató ajkait.

 - Várni fogom.

Szerelmes lányhoz méltóan abban a szent minutumban olvadtam szét ezernyi darabkára. Megadóan andalogtam közelebb, karjaimat nyaka köré fontam és kacér pillantásokat lövelltem felé. Testemet az övének préseltem, füléhez hajoltam és mélyen búgtam bele:

 - Hidd el én is – haraptam bele nyakába, mire egy nyögést eresztett ki ajkai közül. Magára kapott és ajkaim között merült el, mikor egy nem túl diszkért köhögésroham kapott el valakit. Molly szemeit forgatva nézett ránk, majd a kint tanyázó csapatra mutatott.

 - Hajrá gyerekek leszáll a nap, csipkedjétek magatokat! Egy-két, egy-két, egy-két!

 - Jól van na, megyünk már – nyújtottam ki a  nyelvemet és Shawn kezét szorongatva lépkedtünk ki az utcára.

 - Egy gyors menet még belefért nem? – vigyorgott ránk Luke, de csak egy pofont kapott bátyámtól.

 - A húgomról beszélsz – nézett szúrósan Luke-ra. -, és te – mutatott Shawnra, aki lefagyva várta a sorsát. -, bármilyen intim dologba keveredsz a húgommal, helyben kiheréllek – sziszegte. Arcom vörössé vált, de Shawn mintha meg sem hallotta volna fivérem kijelentését, önelégült mosolyra húzta ajkait.

 - Kissé elkéstél – fűzte hozzá szórakozottan lesve Dave reakcióját. Mindenki egy emberként kapta fel a fejét, Bells búskomor arca felragyogott, szemei csintalan ragyogásba kezdtek. Molly elröhögte magát, Luke és Dave pedig csak emésztgették a burkolt célzást.

 - Én, megmondtam kiheréllek – indult meg Dave, de csak egy „na, ne már haver” pillantást kapott Shawntól. – Na, gyere ide, te köcsög!

 - Dave, te 14 éves lányokkal dugsz nekem nem szabad szeretkeznem a húgoddal, aki már 16 éves? – szúrósan néztem barátomra. A többiek még nagyobb röhögésbe kezdtek.

 - Na ebből rángasd ki magad – veregette vállon Luke a fivéremet és egy kacsintást megejtve slisszoltunk el mellette. 

Kedves Olvasóim!

Na igen végre megérkeztem én is és egy rövidke kis résszel leplek meg titeket. Arra, hogy miért nem hoztam ennyi ideig részt egy szó a válasz: iskola. Szerintem ez mindent megmagyaráz, de persze a sulin kívül is van mit tennem, tehát el voltam havazva :) Nagyon sajnálom, de írni sem volt időm.

A komit és pipákat nagyon köszönöm és az új feliratkozónak is. 20 vagyunk, khm... nem kis szám :)

Próbálok sietni a folytatással!

Puszi Kira!