19.Fejezet: Összetört szív

- Dave ne mondd, hogy annyira szerettél volna! Egyáltalán, ez nem is volt szerelem – kiáltott ingerülten Molly. Hangja mérgesen szelte át a levegőt. Dave megrökönyödve állt egy helyben és engem nézett könnyes szemeivel. Mérges voltam a barátnőmre, hogy átejtette a fivéremet, de nem hibáztathattam érte. Szerintem minden lány a fivérét védené ilyen esetben, én is ezt tettem.

 - Felőled nem, de lehet felőle ez pontosan az volt! Ne mondd Molly, hogy nem voltál boldog mellette. Valld be, hogy csak félsz az érzelmeidtől! – léptem Dave mellé, aki szemmel láthatólag halálán volt. Pontosan tudtam mit érzett abban a pillanatba, az én nyaram is valahogy így kezdődött.

 - Nem, én felőlem ez nem volt semmi, nem tudok bevallani semmit! Dave én szeretlek, mint egy barátot, nagyon jó barátom vagy. Nem akarok tönkre tenni mindent egy hülye kaland miatt, sokat jelentesz számomra… - és itt hitetlenül meredtem Mollyra. Jacques szövegét fújta.

Ugyanezt a mesét adta be nekem a szőke srác is. Sokat jelentesz számomra, meg hülye kaland, mintha egymás szájából lopták volna ki a szavakat.

 - Majd talán egyszer menni fog – intett idétlenül bátyám és már fordult is valamerre. Molly tehetetlenül állt és kezeibe temette az arcát. Őrlődve álltam köztük, most kinek segítsek a barátnőmnek vagy a bátyámnak?

 - Én annyira akartam szeretni őt, de nem ment – szipogta halkan. –, n-nem ment.

 - Molly – ültem mellé a homokba. – Semmi baj én csak egy kicsit haragszok – mutattam fel az ujjamat, ahol egy elég nagy lyuk volt. Felnevetett és jó szorosan az ölelésébe vont.

 - Menj utána neki most nagyobb szüksége van rád, mint nekem – állt fel és egy puszi mellett kótyagosan ballagott vissza a kocsinkhoz.

Nem tétlenkedtem azonnal Dave után vetettem magamat. Lábam alatt ropogott a száraz fű és az avar keveréke, a nap hatására egészen szalmasárgára pirultak. Nem sokkal kiérve az erdőből megpillantottam a fivéremet és mögötte a gyönyörű tájjal. Állam a földön koppant a panoráma láttán. Testvérem mögött egy meseszép levendula mező húzódott, a nagy lilaság után, pedig apró dombocskák helyezkedtek el. Kedvenc virágom láttán szemeimben könnyek gyűltek, hogy miért? Éppenséggel magam sem tudtam a választ, mégis abban a percben zokogni volt kedvem. A levegő megtelt a levendula tipikus illatával, hangos zümmögéssel vegyült a halkan sugdolózó szél. Dave-re néztem, akit ugyanúgy elkápráztatott a látvány, mellé ültem és a vállára hajtottam a fejemet. Karját lazán a derekam köré kulcsolta és magához húzva, ültünk a homokos talajban. Csendet csakis a természet zaja töltötte meg, amit nem is lehetett zajnak nevezni, inkább egy olyan aláfestő muzsika.

Felnéztem a bátyámra. Szörnyen nézett ki, haja kócosan meredezett, míg arcának mindkét felét többnapos borosta fedte. Szemei alatt karikák húzódtak, melyek a kimerültségéről árulkodtak.

 - Minden rendben lesz – lőttem el a klisés dumát, amit ilyenkor mondani szoktak. – Vagyis, hát rendbe kell, hogy legyen mindennek – nevettem fel. – Tudom milyen érzés, de szard le Mollyt, csak egy hülye tini lány, aki tisztába sincs a szerelem szó jelentésével. Azt hiszi, hogy beleszeretett Jake-be, de nem is tudja milyen az az érzés – horkantottam fel. – Érez valamit, látom rajta csak még, hogy is mondjam fiatal ehhez…

 - Shelly, egy idősek vagytok – nézett le rám a szemeit forgatva. – Nem hiszem, hogy érezne valamit…

 - Mindig ilyen vagy, pesszimista!

 - Csak reálisan látom a dolgokat…

 - Nem, ez nem reális látásmód! – csattantam fel. – Ez valami idióta dolog a fejedben! Nem is ismered Mollyt én igen láttam rajta valamit és ne mondd, hogy te nem! – tettem a csípőmre a kezemet.

 - Nem kell nekem Molly, nem kell nekem egyetlen egy lány sem – rázta a fejét makacsul. – Utálom a nőket – dünnyögte, mire belőlem kitört a nevetés. Értetlenül szegezte rám a tekintetét, de én nem szóltam semmit csak legyintettem.

A többiek lassan meglelték a hollétünket és csatlakoztak hozzánk a homokban üléshez. Molly és Dave hatalmas távolságot tartottak egymás között, kissé szar érzésem volt azzal kapcsolatban, hogy nem álltam ki a barátnőm mellett, hisz ha nem a bátyámmal kavart volna, biztos Molly pártját fogtam volna, így viszont kissé feszélyezett helyzetbe kerültem. Egy jó barátnő most Molly mellett ülne és kibeszélné a fiút, viszont eközben egy jó húgnak is kellett lennem, aki a bátyja mellett ülve beszéli ki a csajt. Végül egyikőjük mellé sem ültem és inkább Luke és Bella közé fészkeltem be magamat. Nővérem egy szomorú pillantást vetett rám, ezután már Dave mellett terpeszkedve kezdtek halk trécselésbe. Dave azonnal felvirult és nevetve dőlt hátra a porban. Bells viszont egyáltalán nem állt le, sőt még jobban megnevetette. Luke sem tétlenkedett és összetört szívű barátunk felvidításában kezdtek ügyeskedni. Imádtam Luke-ot és Bellát együtt, tökéletes pár voltak. Kedvesek voltak, de közben viccesek is, nem beszélve arról, hogy hogyan is mutattak együtt. Jó arról inkább ne is beszéljünk, mintha egy divatlap címlapjáról téptük volna le őket.

Shawn mellém telepedett és egy levendulát nyomott a kezembe, illata azonnal megrészegített és egy gyors csókot csentem barátomtól.

A kocsiban ülve Shawn vállának dőlve hallgattam a rádióból üvöltő zenét. Az ég már teljesen besötétedett, ugyanis visszafelé tartva a kis mezőnktől eltévedtünk, így délutánunk nagy része el is veszett a kocsi kereséssel. Szerencsére végül is ráleltünk az egyik fa mögött, így el tudtunk indulni Brignolesba. Molly izgatottan lesett ki az ablakon, mikor szülővárosa mellett elhaladtunk.

 - Milyen utca? – ásította Dave a volán mögött ülve, kérdését Mollynak szánta.

 - Rue Petit Paradis – válaszolta egy pillantásra sem méltatva. Ahogy az utcába értünk a fények ijesztően kezdtek villogni, nem kellett ahhoz sem sok, hogy a sötét utca végében megpillantsd Hasfelmetsző Jacket. Tökéletesen illett a jelenet a filmben lévőhöz. – Igen ez az! – kiáltott fel boldogan, ahogy elhaladtunk egy bézsszínű ház mellett. – Várj, kiszállok!

Mindenki érdeklődve lesett Molly után, aki mintha meg sem hallotta volna a lámpa halk nyekkenéseit. Ugrándozva lépett a ház elé és megnyomta a csengőt. Nem sokkal ezután egy néni dugta ki a fejét, aki meglátva Mollyt hatalmas éljenzésbe kezdett és ráncos kezei közé fogta barátnőm arcát. Mindannyian egyszerre lélegeztünk fel, nem kell tovább autókázni.

Kiléptünk a kocsiból és mosolyogva indultunk az ajtó felé, ahol az öreg hölgy – Molly nagyanyja – nagy hévvel invitált be minket a házába.

 - Jó estét én Michelle Roswood vagyok, ő a bátyám David és a nővérem Annabell. Ő pedig Luke Bourbon egy barátunk – mutattam be az egész bagázst.

 - Sziasztok, én Molly nagyanyja vagyok, Sophie Legrand, de szólítsatok csak Spohie-nak – legyintett nevetve. – Fent vannak a vendégszobák, sajnos csak három, de gondolom, majd párokba rendeződtök. Fürdő, a szobákban van külön, ha kell valami lent leszek – lépkedett a konyha felé.

Fent egy gyönyörűen kiépített tetőtér fogadott minket, ahogy Sophie is elmondta három hálószoba volt mindegyikben egy franciaággyal. Luke és Bella azonnal elfoglalták az egyiket, épp indultunk Shawnnal az egyik hálóba mikor mögöttünk egy nem túl diszkrét köhögés fogta el bátyámat.

 - Öhm… - vakarta meg a tarkóját és zavartan cikázott köztünk a tekintete. – Nem aludhatnék valamelyikőtökkel?

 - Molly neked nincs valami külön szobád? – túrtam hátra a hajamat.

 - Nem ezekben szoktam aludni – mutatott a fenti három szobára. Sóhajtva léptem oda Shawnhoz, akivel ma alig foglalkoztam és egy lusta csókot loptam tőle. A nyugis, együtt töltött romantikus szundikálásunk elmarad, így sóhajtva ragadtam meg Molly kezét és az egyik szobába ráncigáltam őt. – Bocsi – huppant mellém. – Gondolom együtt akartatok aludni.

 - Ja, valahogy úgy, alig beszéltünk ma – hanyatlottam barátnőm mellé. – Mondjuk úgy, hogy a mai nap a tiétek volt Dave-vel! De nézd már Bella és Luke persze együtt aludhatnak!

 - Hát, ahogy azt mondani szoktam az élet keserű – mosolyodott el.

 - Még egyszer sem mondtad ezt – forgattam meg a szememet, de már a fürdőben is voltam.

 - Csak nem figyelsz, Shelly. Nem figyelsz – kiáltotta ki. 

Kedves Olvasóim!

Kis késéssel, de megjött a következő fejezet! Nagyon sajnálom, hogy megvárattalak titeket, de kissé el voltam foglalva. Nagyon szépen köszönöm a pipákat, de azt szomorúan veszem észre, hogy nem nagyon szerettek komizni. Emberek nem harapok! Kérlek a kedvemért írjátok le a véleményeteket, mert nagyon kíváncsi vagyok! Persze nagyon szépen köszönöm a 16 követőt! 
Puszi Kira!

Ut.: Kérlek írd le a véleményedet!!!