2015. december 26., szombat

4. Fejezet: Elszalasztott esély


Egyszerűen meredtem a semmiben és még mindig azon rágódtam, hogy jól döntöttem-e azzal, hogy eltaszítottam magamtól a szőke fiút. Akárhányszor visszagondolok a történtekre, megsajdul a szívem és úgy érzem, mintha valami belülről boncolna szét apró darabokra. Szemeimet marják a könnyek és tehetetlenül merülök el az emlékeim sokaságában.

„Fáradtan estem ki a gimnázium ajtaján és mélyet lélegeztem a „szabad” levegőből. Molly mellém esve kezdte magyarázni azt, hogy a matek tanár milyen szerencsétlen, de az én gondolataim csak egy fiú körül jártak. Napok óta bámulok egy fiút a buszon és egyszerűen nem megy ki a fejemből. Beleásta magát az elmémbe, és nem akar onnan szabadulni. Lehet, hogy egy idegen fiú ilyen hatással lenne rám? Nem is ismerem mégis megbabonáz, mély és férfias hangja van, szőke haja és tengerkék szeme. Akaratlanul is, de arra vágyom, hogy minél többször láthassam, egyszerűen vonz magához.
A neve Jacques, hogy honnan tudom? Egyszerűen megfigyeltem és belevéste magát az elmémbe, Jacques. Gyönyörű név.
 - Már megint elkalandoztál? – bökött meg Molly nevetve. Pirulva hajtottam le a fejemet. – Na, melyik az? – pillantott körül barátnőm. Nevetve kezdtem pisszegni, és én is útjára engedtem kíváncsi tekintetemet. Meg volt, ott állt egy fekete pólóban és egy barna nadrágban. Hajába belekapott a szél és csintalan játékba kezdett vele, míg hosszú ujjaival próbált köztük rendet teremteni. Kék tekintetét felemelte és találkozott az enyémmel. Egy ideig csak bambán néztem, majd elkaptam a tekintetemet. Próbáltam észrevétlen maradni, de ha az ember próbálkozik, akkor még inkább csak magára vonja a figyelmet. – A szőke? – fintorgott Molly. – Hatalmas a szája és… túl fehér – bámulta rezzenéstelen vonásokkal.
 - Ne bámuld már! – horkantottam fel.
 - Amúgy sem veszi észre – legyintett barátnőm. – Nézd, már jön is – vidult fel. Mire nekem kipattantak a szemeim és felé kaptam azt. Szívem a torkomban dobogott és bámultam tökéletes vonásait, ahogy felém közeledett. Végül is nem hozzám jött, de én akkor is ájulás közeli állapotban voltam, mikor elhagyta ez a szó a száját.
 - Szia! – mosolygott rám és tovább is lépett.
 - Szia – leheltem magam elé. Értetlenül néztem utána, de már felszállt a járatára. Szívem hevesen vert és elképzelni sem tudtam, hogy milyen képet mutathattam magamról.
 - Most csak képzelődtem? – néztem Mollyra, aki csak sejtelmesen vigyorgott.
 - Ez egy szerelem kezdete – dalolta boldogan, mire csak egy fintor terült szét az arcomon. Bárcsak…”

Szomorúan és bánatosan vettem tudomásul, hogy ez már a múlt. Ilyen már nem lesz többé. Olyan, hogy mi már nincs, az biztos.
Fejemet a párnámra hajtottam és hagytam, hogy lassan csordogáló könnyeim sokasága eláztassa a huzatot. De tisztában voltam vele, persze a fájdalom mellett, hogy jól döntöttem. Nem hagytam magamat becsapatni, hisz ő nem is akart igazán, csak egy barátot maga mellé, és én kétség kívül az voltam neki az elmúlt két évben. Egy támasza, lehet, hogy nála a kezdeti szerelem már kialudt, de tisztelt és igazából szeretett is csak már nem szerelmeként, hanem barátjaként. Szüksége volt rám, ahogyan nekem is rá, de még nem állok készen arra, hogy csak egy barátként tekintsek rá, hogy bírjam azt, ahogyan az egyik lányról mesél nekem, aki teljesen megbabonázta. Nem erre még nem állok készen, még nem fogadtam el teljesen azt, hogy vége és nincs tovább.
De egy nap, ha majd kiheverem a szakításunkat, felhívom és megbeszélek vele mindent, mint két felnőtt. Már túltettem magamat azon a szakaszon, miszerint sírok és ordítok a fájdalomtól, mint azt bizonyítottam nemrég. Most éppen a sírok és szörnyen fáj szakasznál tartok.
Hátra dőlve a puha ágyamon, felszállt a takaró és az arcomba repült a rózsaszín puha anyag. Mélyen magamba szívtam a kellemes illatát és mélyen álomba merültem.
 - Hé, jól vagy? – simogatta a karomat Bella. Szőke hullámos haja, az arcába hullott, és egyszerűen most is elcsodálkoztam azon, hogy milyen gyönyörű. Az ölébe másztam és hagytam, hogy puha tenyerével kisöpörje az arcomból barna fürtjeimet. – Gondolom azért egy kicsit jobb – nevetett fel.
 - Igen egy picivel – mosolyodtam el és kinyitottam a szememet. – Neked is fájt? – leheltem, fel nézve rá.
 - Igen az első kapcsolatom baromira – emlékezett vissza. – De azután már nem annyira. Tudtam, hogy ez csak egy sima tini szerelem, így tisztába voltam azzal, hogy vége lesz egyszer. Ez nem tart örökké.
 - Ezt gondoltad, amikor Peterrel jártál?
 - Nem ezzel vigasztaltam magamat – nevetett fel. Mire belőlem is feltört a nevethetnék.
 - Végre látom mosolyogni – ugrott be Dave is az ágyamba. – Na, jobban vagy? – vált aggódóvá a tekintete.
 - Aha – válaszoltam. Bólintva ölelt meg és terült el az ágyamon.
 - Meg lesz – terült szét az arcán egy győzelem ittas mosoly. Nővérem egy párnát a fejébe dobva horkantott fel. – Mi van? Csak mondtam, hogy meg lesz! – dobta vissza a párnát.
 - Mi lesz meg? – érdeklődtem értetlenül.
 - Jess – röhögött fel. Szemeim kitágultak osztálytársamnak a neve hallatán. Tudtam, hogy Dave már egy ideje koslat utána, de, hogy ennyire felkeltse a figyelmét? Nem gondoltam volna.
 - Na, ne tegyél le róla, nem akarom azt hallgatni, hogy mekkora egy fasz a testvérem. De azt se akarom hallgatni, hogy milyen jó vagy az ágyban és, hogy milyen jól ujjaztad meg, vagy éppen az orális módját – emeltem fel a kezemet, mire a mellettem álló Bellából kitört a nevetés. Dave meredten bámult és értetlenül nézett rám. Nővérem szőke haját hátra fogva terült el a padlón és beteges nevetése már-már fuldoklásba ment át.
 - Te meg honnan tudsz ilyen dolgokat? – kérdezte Dave. Először nem esett le, hogy a dolgok  kifejezése mire akart utalni, de leesett pár perc múlva. Pirulva hajtottam le a fejemet.
 - Akár akarod, akár nem Shelly már nem szűz – nézett fel Bella. Szúrós tekintetemmel hallgattattam el, de már késő volt.
 - Ez ugye csak vicc? – nézett rám ijedten. – Jó én most megyek és kiverem a vért ebből a szarháziból! Mi van? – túrt a hajába. – Nekem ezt miért nem mondtad?
 - Nem veled fogom megbeszélni a szexuális életemet – forgattam meg a szememet. Mire Dave csak egy morgást hallatott és kiviharzott a szobámból. Lent anya éppen a konyhában sürgött, míg apa a konyhapultnál ülve beszélgetett vele.
 - Készülsz valahová? – nézett rám apa. Egy egyszerű crop-top volt rajtam és egy falatnyi sort.
 - Ja, elmegyek sétálni – vettem fel a sportcipőmet. Az ablakból nézve már kezdett sötétedni a város.
 - Ilyen későn? Az erdőkbe? – kérdezte gyanúsan méregetve engem.
 - Igen oda szeretnék menni – néztem rá értetlenül.
 - Késő van, nem mész sehova – ellenkezett azonnal, mire felszaladt a szemöldököm.
 - Csak 6 óra van! – háborodtam fel, mire anya rosszallóan nézett rám.
 - De eljutni oda legalább egy óra és még ott is sétálni újabb egy és vissza jönni újabb egy, azaz három óra. Akkor már kilenc lesz – nézett rám apa.
 - Kicsim apádnak igaza van, majd holnap vagy menj Dave-vel.
 - Bocs nekem randim van, Bella meg ki tudja hova megy – tájékoztatta Dave szüleimet a dolgokról.
 - Jó akkor lemegyek a partra – mire mindenki bólintott egyet.
 - Nem baj, ha csatlakozom? – kérdezte Shawn érdeklődve. Megráztam a fejemet és megvártam, de közben a tükör elé állva kezdtem igazgatni magamon a ruhákat. A hajamat kibontottam és eligazgattam, mikor egy elégedetlen sóhajt hallottam meg. Apa a fejét rázva nézett anyára, aki csak kedvesen mosolyogva nézett engem.
 - Ezek a gyerekek, éppen most szakított és már egy másik tetszik neki – horkantott fel. Arcom a rák színéhez hasonlíthatott, így kimentem a kissé hűvös udvarra. Shawn csatlakozott hozzám és mellém állva vágtunk neki a rövidnek nem mondható útnak. Csöndben voltunk mind ketten, ami egy kissé kínossá tette a helyzetet.
 - Nem kérdezem meg, hogy jól vagy, mert látom, hogy nem éppen – kezdeményezett.
 - Igen – nevettem fel kínosan. És megint egy kínos csendbe burkolóztunk. – És mi van Beccával? Láttam összemelegedtetek a parton – csúszott ki belőlem.
 - Ja, hát egy menetre jó lesz – röhögött fel, de miután látta, hogy nem egy fiú vagyok, hajába túrva javította ki magát. – Öhm... semmi komoly.
 - Nyugi nem harapok – nevettem fel és vállba bokszoltam. – Nem szívlelem annyira, hogy sajnálni tudjam. Éppenséggel csókolózott az ex-barátommal! – kuncogtam fel. – De az is csak egy apró bukkanó volt a kapcsolatunkban – sóhajtottam.
 - Miért ragaszkodsz hozzá annyira? Gyönyörű vagy és kedves, minden fiú megfordul utánad, miért pont ő kell? – ráncolta össze a szemöldökét, mikor kiértünk a partra.
A hullámok lágy hangja azonnal megütötte a fülemet. Lágy és csendes morajlása mindenki számára a nyugalommal egyenlő. A hold, gyenge narancssárgás fénye megtört a csillogó vízfelszínen. A nappal zsúfolt parton most csak mi voltunk, és a hold erőtlen fénye. Talpam alatt a homok bemélyedt, így nyomot hagyva magam után. Cipőmet levettem és a puha homok vígan játszott az ujjaim között.
De a kérdése elgondolkodtatott. Miért kell nekem ő, amikor mást is megkaphatnék. Mitől más az a szőke fiú, mint a többi? Miért fűznek hozzá gyengéd láncok?
Lehuppantam a homokra és kezemmel játszottam velük. A part e szakaszán kifejezetten homok van és nem apró kavics, ezért is ez a zsúfoltabb része a hosszú partszakasznak. Tekintetemet a holdra szegeztem és beugrott egy kedves emlék…

„ Testünk alatt a puha homok, besüppedt. Nevetve rugdostam magam előtt a világos barna, anyagot, miközben kezemet a szeretett fiú szorította. Vékony hosszúkás ujjaim keresztezték az ő erőseit és tenyerem elveszett az övében. Imádtam, hogy nagyobb nálam, hogy hozzá bújhattam és akkor úgy éreztem a világ semmi veszélyt nem rejteget számomra.
 - Nem gyönyörű? – lépett mögém Jacques és, puha tenyerét a derekamra vezette. Szívem, kedves érintése alatt meglódult és nem akart megállni.
 - De – leheltem megbabonázva, figyelve az előttem elterülő tájat. Ölelésében megfordultam és egy gyenge csókot nyomtam mézédes ajkaira. – Ugye tudod, hogy szeretlek? – susogtam a fülébe. 
 - Igen – fordította maga felé az arcomat és egy lágy csókba forrtunk össze.”


 - Nem gyönyörű? – kérdezte mellém ülve. A szívem kihagyott egy ütemet a kérdés hallatán. Tekintete égette a bőrömet, így felé fordulva elvesztünk egymáséban.
 - De – leheltem megbabonázva. Az érzés, ami most kergetett nem hagyott nyugodni. Szívem erősen vert, szokatlanul erősen. Egy apró könny csordult ki a szememből, de puha ujjával felitatta azt. Közelebb mászott hozzám, és lassacskán maga alá gyűrt. Felettem helyezkedett el, és csak mereven bámulta az ajkaimat. Szemeimet lehunytam és remegve engedtem útra a leheletemet.
 - De nem gyönyörűbb nálad – hajolt egy kicsit közelebb. Szívem a torkomban dobogott. Ajkaink összeértek, de eltoltam magamtól. Értetlenül meredt rám, de én csak elsírtam magamat. Nem állok készen egy új kapcsolatra, még nem.


Kedves Olvasóim!
Először is Boldog Karácsonyt, mindenkinek! 
Másodszor köszönöm az új feliratkozókat, nagyon jól esik! A pipákat is köszönöm! Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész, próbáltam kicsit hosszabbra megírni, hisz mégis csak karácsony van. 
Kérlek írjatok véleményt a részről, vagy pipáljatok!
Ezer puszi Kira!



6 megjegyzés:

  1. Azt a rohadt. :o
    Basszus ilyenkor abbahagyni??
    Komolyan??
    Nagyon remélem hogy minél előbb hozod a következő részt *-*
    Ui. Remélem hogy majd befejezett blog lesz ebből mert nagyon jó :)

    K.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusz!
      Istenem most nem hiszed el, hogy mennyire örülök a komidnak! Nagyon szépen köszönöm! :)
      Én is remélem, hogy befejezm mert elég sok ötletem van vele kapcsolatban. A rész csak jövő szombaron jön! Még egyszer köszönöm, hogy írtál!
      Puszi Kira!

      Törlés
  2. Szia, életem!
    Nagyon-nagyon sajnálom, hogy csak most írok, valamint, hogy az előzőnél ezt abszolút elmulasztottam, de eléggé zűrös decemberen vagyok túl. :) Remélem azért nem haragszol nagyon rám, és most megpróbállak kiengesztelni valahogy, meglátjuk bejön-e.
    Nem, sajnos díjat nem tudok hozni, rajtam kívül álló okok miatt (magyarul még nincs díjam, amit továbbküldhetnék), viszont van egy meglepetésem; jó (vagy éppen rossz) szokásomhoz híven, először írnék egy kritikát. De az a helyzet, hogy nem tudok. Tényleg. Ez a rész, úgy lett tökéletes ahogy van. Úgyhogy most csak dicsérni tudlak. Remélem azért nem bánod:
    Ez a fejezet egy tipikus cselekvős rész, tehát érted, nem csak olyan átmeneti, valószínűleg ezért tudok róla majd sokaaat áradozni. Az elején az a visszaemlékezés egy kicsit megkavart. Tudod, valamelyik előző kommentemben, szépen kifejtettem már a véleményemet Jacques-ről, most viszont elbizonytalanodtam. Annyira akkor mégsem lehet bunkó... Na, ez még majd elválik.
    Dave-et kinevezem az egyik kedvenc karakteremnek. Nagyon tudom élvezni amikor a maga módján védeni próbálja Shellyt. Van egy olyan érzésem, hogy ez még bonyodalomhoz is vezethet, de ne szaladjunk előre.
    Shawn. Shelly drága, mit szórakozol? Szegény srác, legalább megmagyarázhatnád neki, ha már elutasítottad. Jó, persze, megértem, hogy félsz, na de a hülye is észreveheti, hogy egymásba vagytok zúgva! Oké, abbahagyom. Igen, azt hiszem imádtam a részt. ;) Boldog új évet drágám!

    puszi, Rose

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Rose!
      Nem hiszed el, hogy mekkora mosoly terült el az arcomon, mikor is megláttam a kommentedet! Mint mindig most is hatalmas köszönet, hogy írtál nekem, főleg, hogy ilyen hosszan kifejtetted a véleményedet. És kérlek, szépen ne sajnálj semmit, tökéletesen elegendő, ha elolvasod :)
      Kifejezetten szeretem a kritikáidat, hisz próbálok belőle ihletet meríteni és persze változtatni sok dolgon, amiben még fejlődnöm kell :) Annak pedig még jobban örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a rész. Örülök, hogy ennyire megszeretted a Davet, saját fivéremből merítettem ihletet :D Jacques igen eléggé nehéz eset, de egy időben tényleg rajongott Shellyért. Shawn és Shelly kapcsolata meg még nagyon elől van, időben minden kiderül az érzéseiket illetően! Még egyszer hatalmas köszönet!
      Útólag, de neked is Boldog Újévet kívánok!
      Puszil Kira!

      Törlés
  3. Most találtam a sztoridat és egyszerűen ahw...♥Imádom Shawn Mendest amúgy is, és ahogy írod a történetet az egyszerűen eszméletlen!NAgyon várom már a következő részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusz Drága!
      Jaj istenem nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen, hogy írtál egy komit! Istenem nagyon jól esik, hogy tetszik a történet :)
      A következő már kint is van!
      Puszi Kira!

      Törlés